A fejlődőnek nevezett szegény országok több mint 2000 milliárd dollárral tartoznak a fejlett államoknak és bankjaiknak. Az elmúlt huszonöt évben nagyjából háromszor ennyit fizettek törlesztésként, de az adósságuk nem csökkent. Tartozásuk nagyjából kétszerese éves bruttó hazai összterméküknek, Kamerun, Nicaragua vagy Niger éves költségvetésének harminc-negyven százaléka adósságszolgálatra megy el, közszolgáltatásokra, egészségügyre, oktatásra tíz-tizenöt százalék jut. Bár az elmúlt évtizedben több kezdeményezés is indult a legjobban eladósodottak és legszegényebbek megsegítésére, az eredmények ellentmondásosak, főleg, ha a globális válság okozta újabb problémákat is számításba vesszük. De például Ugandában, Zambiában, Burkina Fasóban így is jelentősen bővültek a szegénység visszaszorítására vagy az oktatásra szánt források. Minderre nagy szükség is van, hiszen a világon már egymilliárd fölött van az éhezők száma, ugyanennyien nem jutnak tiszta ivóvízhez, és százmilliónál is több gyerek sosem jut el az iskolába.