Drága Dakar!

  • Boda Zsolt
  • 2007. április 12.

Publicisztika

Palik Lászlónak és Szalay Balázsnak fantasztikus üzleti ajánlata van Magyarország számára: hozzuk ide a Dakar raliversenyt, mindössze háromnegyed milliárd forint közpénzért. Ujhelyi István államtitkár teljes mellszélességgel támogatja az ötletet. A kormány rábólintott - a megszorítások nem vonatkoznak mindenkire. 21 civil szervezet viszont a kormányfőhöz fordult: vonná vissza a kormánytámogatást.

Palik Lászlónak és Szalay Balázsnak fantasztikus üzleti ajánlata van Magyarország számára: hozzuk ide a Dakar raliversenyt, mindössze háromnegyed milliárd forint közpénzért. Ujhelyi István államtitkár teljes mellszélességgel támogatja az ötletet. A kormány rábólintott - a megszorítások nem vonatkoznak mindenkire. 21 civil szervezet viszont a kormányfőhöz fordult: vonná vissza a kormánytámogatást.

*

Kezdjük a mocskos anyagiakkal! Okkal vélelmezhető, hogy az a háromnegyed milliárd több lesz: ez már csak így szokott lenni az államilag támogatott megaprojekteknél. Közben majd kiderül, hogy kéne még néhány milliárdocska, és persze akkor már futunk a pénzünk után. Csak az autósportnál maradva: a Hungaroring 2001-es félmilliárdos állami támogatása mára a hétszeresére (!), 3,5 milliárdra nőtt. Az, hogy az állami beruházások költségei általában jóval a tervezett fölé kerülnek, a hasznok meg elmaradnak a várakozásoktól, jól ismert probléma. Kornai Jánosnak van egy javaslata ennek kezelésére: azok, akik állami pénzekből akarnak fantasztikus projekteket megvalósítani, saját vagyonukkal vállaljanak anyagi felelősséget az ötletért - mindjárt megalapozottabb üzleti tervek születnek majd. Így talán nem emelkedtek volna meglepetésszerűen a 4-es metró és a Művészetek Palotája költségei - sőt, még a PPP-ben épülő kormányzati negyed ára felől is nyugodtabbak lennénk. Ha Palik vagy Ujhelyi saját vagyonával állna jót javaslatuk realitásáért, máris komolyabban lehetne venni a hitelességét.

Ettől még persze nem vonnánk vissza a tiltakozásunkat. Ugyanis sokkal komolyabb gondok vannak a Dakar ralival annál, hogy pontosan mennyi hasznot vagy veszteséget fog termelni: etikai és környezetvédelmi problémák. ADakar ára sokkal nagyobb annál a háromnegyed vagy akárhány milliárdnál - s a presztízsveszteséget az esetleges haszon sem kompenzálja.

*

Az eredetileg Párizs-Dakar nevű autós-motoros verseny a kezdetektől fogva súlyos kritikák kereszttüzében áll. A verseny mindenekelőtt társadalmi-politikai okokból illegitim: Afrikában olyan területeken megy keresztül, amelyek lakosait nem kérdezték meg, részt akarnak-e venni a gazdag nyugatiak zajos, környezetszennyező és veszélyes szórakozásában. Persze mint a hazai események mutatják, nem csupán Afrikában nem kérdezik meg az embereket erről.

A verseny - a L'Osservatore Romano közelmúltban megjelent vezércikkét idézve - véres és felelőtlen ámokfutás, amelynek 29 éves története alatt ötvenen veszítették életüket: az áldozatok fele civil. A versenyt évente rendezik meg, azaz átlagosan minden eseményre majdnem két halott jut - nem beszélve a súlyos sebesültekről. Idén két versenyző halt meg, 2006-ban egy versenyző lelte halálát és két afrikai gyereket gázoltak el a versenyzők - eddig összesen kilenc gyermeket ölt meg a Dakar. Francia, spanyol, portugál, marokkói, guineai és szenegáli társadalmi szervezetek ezután hozták létre a CAVAD-ot, a Dakar Névtelen Áldozatainak Egyesületét, amely a játék betiltásáért küzd. Nem ez az egyetlen állampolgári kezdeményezés az ügyben: számos tüntetést szerveztek a rali miatt, több francia párt követeli a betiltását, és egyes francia önkormányzatok száműzték a versenyt a területükről. A francia országgyűlésben is többször foglalkoztak vele, párthovatartozástól függetlenül igen kritikusan. Bár a szervezői azt állítják, hogy igyekeznek biztonságosabbá tenni a futamot, törekvésük láthatóan nem jár sikerrel, hiszen az utóbbi két év a leggyászosabbak közé tartozik. Feltehető tehát a kérdés: a kormány szerint vajon Magyarország nevében vállalható-e és közpénzből megvalósítandó-e az a játék, amelyről nagy biztonsággal állítható, hogy a végére legalább egy, de talán két vagy több ember is meg fog halni - ráadásul 50 százalék az esélye annak, hogy nem versenyző, hanem civil lesz az áldozat?

A rali környezeti hatásai is drámaiak: az autók, motorok útját feltúrt, tönkretett természeti élőhelyek, elszórt veszélyes hulladékok jelzik. Ennek ellenére hazánk a Bakonyban egy közvetlen szakaszra is lehetőséget adna. A sivatagi extrém terepviszonyokra kialakított terepjárók, kamionok várhatóan komoly környezeti károkat, talajrongálást foknak okozni. A hírek szerint a hazai futam a honvédség kezelésében lévő lőtéren lenne - kérdés, hogy a szervezők valóban megelégszenek-e a több száz jármű köröztetésével ezen a területen, és nem vetnek-e szemet mondjuk a szomszédos rátóti Nagymezőre, amin vagy két tucat védett növény él, köztük olyanok is, amelyek a Bakonyban csak itt fordulnak elő. Akárhogy is, a környezeti hatástanulmány nem spórolható meg - ám felteszem, ilyen még nem készült. Továbbá. Ma Magyarországon komoly gondot jelentenek a jogellenesen az erdőben ralizó motorosok, quadosok, terepjárósok. Letarolják a növényzetet, károsítják a talajt, a kirándulókra is veszélyt jelentenek. Az egyre kevesebb erőforrással rendelkező hatóságok - rájuk ugyanis vonatkoznak a megszorítások - tehetetlenek. Lehet tippelni: a Dakar rali megrendezése és az ezt kísérő felhajtás vajon csökkenti, avagy növeli majd a fenti problémát?

Véleményem szerint a Dakar rali nem járul hozzá az országimázs erősítéséhez, éppen ellenkezőleg, rombolja azt. Nem véletlen, hogy a verseny már nem Párizsból indul. A progresszív kezdeményezéseiről ismert Bertrand Delanoë szocialista főpolgármester nem gondolja, hogy városának imázsát ez javítaná. A francia főváros honlapján egy szó sincs a Dakar raliról - itthon viszont Demszky Gábor rögtön felsorakozott a javaslat mellett, s a főváros büdzséjéből 200 milliót ajánlott a megvalósításra. De ha a progresszív francia közvélemény hozzáállására vagyunk kíváncsiak, ajánlom a népszerű énekes, Renaud dalát a startvonalnál felsorakozó "500 baromról" (eredetiben: connard). A rendező cég két legyet üt egy csapásra, amikor eladja a játékszervezés lehetőségét külföldre: elviszi a rendezvényt Franciaországból, ahol már melegszik a lábuk alatt a talaj, és pluszbevételre tesz szert a brand értékesítéséből. Ügyes. Csak mi mit keresünk ebben a bizniszben?

Ha a sportot akarjuk fejleszteni, tegyük ezt a valódi sportágakkal, ne az autógyárak által szponzorált pénzszagú cirkusszal. A tömegsport súlyos válságban van, a fiatalok egyre nehezebben jutnak sportolási lehetőséghez. A magyar társadalom népegészségügyi mutatói katasztrofálisak. Nem a Dakar rali támogatása fog ezen segíteni. Ha turistákat akarunk Magyarországra csalogatni, akkor fejlesszük a hazai kulturális és természeti adottságokhoz illeszkedő, minőségi turizmus infrastruktúráját: a gyógyturizmust, a lovasturizmust, a falusi vagy a borturizmust. Nem mellesleg 2007 a zöldturizmus éve. Ezt az a Lamperth Mónika jelentette be büszkén, aki nem sokkal utána jóváhagyta a megállapodást a Dakar rali ügyében - pedig a két dolog egymásnak szöges ellentéte. Én az elsőre szavazok.

Nyilván vannak Magyarországon olyan üzleti körök és olyan motorsportrajongók, akiknek ez tetszik. A kormánynak azonban Magyarország tágabb és hosszú távú érdekeit, jó hírét, a hazánkhoz kötődő események szimbolikus jelentőségét is szem előtt kell tartania. Márpedig a Budapest-Dakar rali hazánkhoz méltatlan kezdeményezés.

A szerző a Védegylet munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.