F. D. J.

Az All American Jazz And Blues Days címet kapta az a kétnapos, Petőfi Csarnok-béli rendezvény, melynek a Groove Collective, a Hiram Bullock Blues Band és Kenny Garrett lesznek a vendégei. Egy ilyen, az amerikai jazz és blues mindenféle lefedésére utaló szlogent általában nem tanácsos komolyan venni, most azonban...

Amikor a Nyers és a BMG összeállt, lehetett egy kicsit reménykedni, majd most. A Nyers már vagy tizedik éve tipródott, volt egy kazettájuk (Dundi pocak), továbbá megbízható koncerteket adogattak, kész. A BMG-nek meg választania kellett csillagot, alternatívát vagy mit, ahogy a Warner a Sexepilt, a PolyGram a Kispált, a Sony a Kimnowakot, így. Elmúltak a buta zenék, ez lett az első Nyers-CD címe, ´95 tavaszában jártunk, elég rossz cím. Ilyen butácska címmel csak egy borzasztóan jó anyagot lett volna szabad megjelentetni, de nem. Kevésbé jól volt megírva, kevésbé jól szerkesztve és előadva, a kiadó belenyúlkált, annyi. Nem jött ki a Nyers, csak a lemez lett meg, magyarázkodni kellett emiatt. Vigaszágon ugyan a zenekar nyakába varrták az Év felfedezettségét (Arany Zsiráf), de akkor is. Elmúltak, el lehet felejteni.

Előítéletekről szó sincs, egyszerűen van egy határ, amikor úgyse fogok belehallgatni, és kész. Itt van, ugye, már mióta, ez a kardigán. Mindenki huszonkét éves meg huszonhárom, teljesen svédek, ilyenkor kaparja magát a felszínre az Ace Of Base. Még előttük az egész, de azért biztos, ami tutkó, már kiszippantják a magukét. Akár a kifutás előtti Das Boot, tetőtől talpig derű plusz remény.

Nem zenekarom a Metallica, sőt, úgy egyáltalán, kimondottan idegesíteni bír a heavy metal; mindezt nem a kérkedés, csupán a helyzet kedvéért jelzem - ne raboljuk egymás idejét, fülembe forró ólmot, már a legelején. Kibuszozni Bécsbe, fél nap, aztán vissza, ez azért mindjárt más, rohadt hideg, szakadó eső, valamit valamiért. (Egy álom megvalósul.)

F. D. J.