Blues, Coltrane, acid jazz (Groove Collective, Hiram Bullock, Kenny Garrett)

  • F. D. J.
  • 1996. október 31.

Zene

Az All American Jazz And Blues Days címet kapta az a kétnapos, Petőfi Csarnok-béli rendezvény, melynek a Groove Collective, a Hiram Bullock Blues Band és Kenny Garrett lesznek a vendégei. Egy ilyen, az amerikai jazz és blues mindenféle lefedésére utaló szlogent általában nem tanácsos komolyan venni, most azonban...

Az All American Jazz And Blues Days címet kapta az a kétnapos, Petőfi Csarnok-béli rendezvény, melynek a Groove Collective, a Hiram Bullock Blues Band és Kenny Garrett lesznek a vendégei. Egy ilyen, az amerikai jazz és blues mindenféle lefedésére utaló szlogent általában nem tanácsos komolyan venni, most azonban...

November 5-én a Groove Collective kezd. Hogy valójában mit is jelent a "groove", azt meg nem mondanám, mindenesetre pechje van: ha pár héttel korábban érkezik, James Taylort megelőzve celebrálhatja az első magyarországi acid jazz-koncertet. Persze, ahogy tanácstalan vagyok a "groove" megfejtését illetően, az "acid jazz"-é sem okoz kevesebb fejtörést; éppolyan koholt kategória ez, mint amilyen a "world music", még ha rá is lehet érezni. Mondjuk acid jazz az, ami lehántva az arisztokratikus vagy kísérletező felhangokat, a szórakoztató zenéből meríti ihletét, plebejus és érzéki és tánczene, már így sarkítva, a közöst keresve, legfőképp.

A Groove Collective 1990-ben egy New York-i klubban alakult meg trióként, de hamarjában tíztagúvá terebélyesedett; és amennyire acid, legalább annyira New York-i jazz az övék: a noise-tól a funkig, a hip-hoptól az afro-cubanig, a soultól a tradicionális jazzig együtt izzanak benne mindazon hatások, amelyek a város katlanjaira oly jellemzők most. Két albumot jelentettek meg idáig, az elsőt Groove Collective, a másodikat We the People címmel, tudtommal nincsenek forgalomban Magyarországon. Nagyon élő, nagyon latin, és nagyon sok trombita-, szaxofon-, trombonszólóval dúsított bulira lehet számítani e lemezek alapján.

A New York-i sessiongitárosok közül kiemelkedő Hiram Bullocké ismertebb (bár talán kevesebb izgalmat kiváltó) név: Miles Davis, Jaco Pastorius, Eric Clapton, Sting, Carla Bley, Bill Evans, John Scofield, Paul Simon, Marcus Miller lemezein/fellépésein gyakran össze lehetett futni vele az elmúlt tíz évben. Bluestriója, három szólamban énekelve, egy csomó fekete muzsika megidézésére képes; nemrég kiadott, Manny´s Car Wash című koncertalbumán a soul és a pop/rock klasszikusait (Temptations, Marvin Gaye, Stevie Wonder, Beatles, Bob Dylan, Jimi Hendrix) passzírozta keresztül. Most efféle könnyebb koktélt kínálhat a PeCsának is.

Az altszaxofonos Kenny Garrett kvartettje november 6-án fog játszani, ő már tényleg teljesen szupersztár. Két muzsikusnak köszönheti, hogy azzá lett: az egyiknek Miles Davis, a másiknak Kenny Garrett a neve. Davis zenekarával a nyolcvanas évek végén turnézott (Live Around The World), ekkor fejeződhetett be az az iskola, amelynek tanulóéveit Garrett a Mercer Ellington vezette Duke Ellington Orchestrában kezdte, majd Art Blakey, Freddie Hubbard, Woody Show, Mel Lewis jobbján folytatta. Most harmincöt éves, és már inkább csak felejtenie kell ahhoz, hogy megtalálja talpalatnyi - ám összetéveszthetetlen - hangját a jazz világában. Utolsó albumán (Pursuance) Coltrane zenéjét játszotta, azelőtt (Trilogy) Sonny Rollins előtt tisztelgett, mégsem tekinthető tradicionalistának, egyre gyakoribb, hogy a New York-i hip-hop- és rapszíntér felé kacsingat. Mire ideér, megeshet vele bármi is.

F. D. J.

Napijegy kétezer, bérlet a két napra háromezer forint.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.