Farkas Zoltán

„A mester úgy beszélt, mint egy fizikatanár, ez érthetően bosszantotta a zenetudóst, aki amúgy is kevés híján matematikus lett. Ekkor tettre szánta el magát ő, és teljes testével átölelte a lámpa hosszú vasát, s elébb együtt remegett emevvel, hogy aztán egyre kevésbé mozduljanak, és hogy ő majd mozdulatlanul ziháljon. »Talán… talán a széllökésektől…« András kapitány szeretettel csóválta szép gótikus fejét, kezét a mester vállára tette: »De segg vagy!« Pardon.”

Esterházy Péter: Termelési regény

Irodalmi példák is igazolják, hogy az álmatlanság gyilkos indulatot kelthet. Eszünkbe juthat rögtön Csehov hátborzongató novellája, az Aludni szeretnék, amelyben a kitaszított, embertelenül tartott kis cselédlány megfojtja a gondjaira bízott csecsemőt.

Ha egy zeneszerző Esterházyt akar megzenésíteni, nagy svungot kell vennie. „Az operairodalom nem egy nagy sikerű alkotása bárgyú, zavaros vagy teljesen igénytelen szövegre készült” ‒– írja Esterházy a Daisy című operalibrettója elején. Mármost egy Esterházy-szöveg sosem bárgyú, sosem zavaros – legfeljebb „igen gazdag szövegközi kapcsolathálója” révén válik nehezen értelmezhetővé –, igénytelennek pedig végképp nem nevezhető.

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.