Opera

Operaterápia

Esterházy Péter–Vajda Gergely: Fuharosok

Kritika

Ha egy zeneszerző Esterházyt akar megzenésíteni, nagy svungot kell vennie. „Az operairodalom nem egy nagy sikerű alkotása bárgyú, zavaros vagy teljesen igénytelen szövegre készült” ‒– írja Esterházy a Daisy című operalibrettója elején. Mármost egy Esterházy-szöveg sosem bárgyú, sosem zavaros – legfeljebb „igen gazdag szövegközi kapcsolathálója” révén válik nehezen értelmezhetővé –, igénytelennek pedig végképp nem nevezhető.

Az erős Esterházy-mondatok találkozása a zenével sokféle kimenetelű lehet. Jeney Zoltán egyetlen énekhang nélkül komponálta meg a töredékben maradt Daisyt, Kurtág György Fancsikó és Pintája bevallottan töredék, Eötvös Péter Oratorium Balbuluma pedig úgy őrzi meg textusának szerethetően esterházys vonásait, hogy közben sikerül megalkotnia az író idézetekkel telehímzett posztmodern szövegszőttesének pontos zenei mását citátumok tárházának felvonultatásával Monteverditől Muszorgszkijig (és tovább).

Vajda Gergely hasonló úton jár, de a feladata még nehezebb. Az Oratorium Balbulumot Esterházy eleve szövegkönyvnek írta, a Fuharosok viszont „az Esterházy-életmű egyik leggazdagabban értelmezett”, talányos, kultikus műve. Már műfajának megállapítása körül is jól elcsócsál az irodalmárok méhraja, nevezvén szabad versnek, regénynek, balladának, beavatási szertartásnak, mítosznak vagy éppen parabolának. Leginkább talán Balassa Péter meghatározása találó: „nagyregény strófikus zsugorításban”. Az értelmezési lehetőségek tárházában a zeneszerzőnek meg kell találnia a maga olvasatát, anélkül, hogy szimplifikálná ezt a vonzóan bonyolult televényt.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk