Opera

Ami összetartozik

Eötvös Péter: Sleepless / Álmatlanul

Kritika

Irodalmi példák is igazolják, hogy az álmatlanság gyilkos indulatot kelthet. Eszünkbe juthat rögtön Csehov hátborzongató novellája, az Aludni szeretnék, amelyben a kitaszított, embertelenül tartott kis cselédlány megfojtja a gondjaira bízott csecsemőt.

Az új Eötvös Péter-opera egyik főhőse, Asle sem jókedvében virraszt. Szerelme, Alida gyermeket vár, ám mivel mindketten kiskorúak, a környezetük kitaszítja őket. A norvég késő ősz esős és hideg, Alida bármelyik percben megszülheti gyermekét, de nincs hová. A betlehemi gyermek skandináv változata ez, jászolmeleg, angyalkar és jóságos pásztorok nélkül. A kortárs norvég író, Jon Fosse erős és komor kisprózájában Eötvös Péter ismét rátalált egy égetően aktuális témára: a társadalom számkivetettje agresszióval felel a kiközösítésre, amiért meg is bűnhődik. Emberek halálát okozza, de az ő haláláért vajon ki felelős? Eötvösnek deklarált szándéka, hogy operái a kései utódok számára hűen jelenítsék meg korunk nagy problémáit. A Sleepless bizonyosan jó úton jár.

Mint számos Eötvös-opera esetében, ezúttal is Mezei Mari formált énekelhető dialógusokat, monológokat és tömegjeleneteket Fosse szikár szövegéből. A ze­ne korántsem „ijesztően” avantgárd, sőt sokat épít a hagyományos hármashangzatokra, de a zenekar színei hidegek, és azt a vészterhes balladai hangot hordozzák, amely a lehető legrosszabb végkifejlet felé tartó cselekményt elővezeti. Eötvös nem véletlenül nevezi a darabját ballada-operának. A sztori időtlen. És nagyon kényelmetlen érzés, hogy amit látunk, az ma éppúgy megtörténhet, mint ahogy a régmúltban megtörténhetett, s megtörténhet majd a jövőben is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.