Az új Eötvös Péter-opera egyik főhőse, Asle sem jókedvében virraszt. Szerelme, Alida gyermeket vár, ám mivel mindketten kiskorúak, a környezetük kitaszítja őket. A norvég késő ősz esős és hideg, Alida bármelyik percben megszülheti gyermekét, de nincs hová. A betlehemi gyermek skandináv változata ez, jászolmeleg, angyalkar és jóságos pásztorok nélkül. A kortárs norvég író, Jon Fosse erős és komor kisprózájában Eötvös Péter ismét rátalált egy égetően aktuális témára: a társadalom számkivetettje agresszióval felel a kiközösítésre, amiért meg is bűnhődik. Emberek halálát okozza, de az ő haláláért vajon ki felelős? Eötvösnek deklarált szándéka, hogy operái a kései utódok számára hűen jelenítsék meg korunk nagy problémáit. A Sleepless bizonyosan jó úton jár.
Mint számos Eötvös-opera esetében, ezúttal is Mezei Mari formált énekelhető dialógusokat, monológokat és tömegjeleneteket Fosse szikár szövegéből. A zene korántsem „ijesztően” avantgárd, sőt sokat épít a hagyományos hármashangzatokra, de a zenekar színei hidegek, és azt a vészterhes balladai hangot hordozzák, amely a lehető legrosszabb végkifejlet felé tartó cselekményt elővezeti. Eötvös nem véletlenül nevezi a darabját ballada-operának. A sztori időtlen. És nagyon kényelmetlen érzés, hogy amit látunk, az ma éppúgy megtörténhet, mint ahogy a régmúltban megtörténhetett, s megtörténhet majd a jövőben is.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
