Nádori Péter

A kormány nevében Trócsányi László igazságügyi miniszter június 26-án nyújtotta be az Országgyűlésnek a magánélet védelméről szóló törvényjavaslatot, amely arról intézkedik, hogy az „állam tiszteletben tartja és védi az egyén magánéletét, családi otthonát és a kapcsolattartását” (T/706.).

Ízlés, értékítélet, meggyőződés dolga, hogy a magyar média jelenlegi állapotát tragikusnak vagy csak jelentős mértékben javíthatónak/javítandónak tekinti-e az ember. A másfél évvel ezelőtti és a jelenlegi viszonyokra tekintve annyi világos, hogy a terjedelmes, óriási felhajtással kísért, drága intézményrendszert létrehozó médiatörvényektől nem lett jobb semmi.

Néhány hónapja futottunk össze, az angol nyelvű könyvesboltban; Shakespeare-t vásárolt rendelésre, nagy tételben, fordítás végett.

De hát lehet. A magyar (meg a nem magyar, ez azonban nem különösebben vigasztaló) médiatörténet tele van ilyen sztorikkal: van egy lap, fontos sok mindenkinek, csak nem elég sok mindenkinek, aztán egyszer csak kiesik alóla a padló. Hogy a Magyar Naranccsal megtörténhetett az, ami történik vele, nyilvánvalóan a "mi" hibánk (személy szerint az enyém is), részben viszont, amennyire meg tudom ítélni, valódi lehetősége soha nem volt a lap nevében döntéseket hozóknak arra, hogy jelentősen más irányba tereljék a mostan kulmináló folyamatokat.