Szárnyas-Kerekes János

A "kimenni" Szentendrére alig is tűnik vérfagylaló nehézségi fokú országjáró túrának, voltaképpen csak Budapest külső bazársorán járunk, a hobbykünstlerek és a handarbeiterek paradicsomában, egy (közepesen) nagyra nőtt szabadtéri bóvlimpexben. Ám van valami, amivel mégis tágítható itt a tér és az idő is. A skanzen elvisz falura, a skanzen elvisz a nagymamához, az elveszett gyermekkorba, egy napsütéses délután alatt egész nyarak - sosem volt vagy örökre eltűnt - kalandjait élhetjük újra, s hogy tökéletes legyen az illúzió, mostantól e hosszú (belső) utat vonaton is bejárhatjuk, igazi, "zakatoló" vonaton. E közlés persze a nevezetes családi mulatóhely szülői státusú látogatóira vonatkozik, ők talán még tényleg utazhattak így vakációzni.

Elfogultságot jelentek be: nekem már az emblémájuk is gyanús volt. Okkal feltételezhető persze, hogy a MÁV standard szárnyas kerekéből a szárny az, beleírva a vállalat neve, de akkor mire gondoltak: egy-egy szárnyat, combot nyújt a kicsinyeknek? Magam sokáig inkább allegorikus fékábrázolásnak véltem, talán azért, mert "hoppá, álljunk csak meg egy kortyra!". Mindenesetre e megfejtéshez nem találtunk illusztrációt a múzeum (ránézésre úgy 70-80 négyzetméteres) pincehelyiségében rendezett - minden kicsinységre nagyralátó - tárlaton. Szárnyas-Kerekes János