Vasútvonal a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban - Húsvétra a nagyihoz

  • Szárnyas-Kerekes János
  • 2009. április 16.

Tranzit

A "kimenni" Szentendrére alig is tűnik vérfagylaló nehézségi fokú országjáró túrának, voltaképpen csak Budapest külső bazársorán járunk, a hobbykünstlerek és a handarbeiterek paradicsomában, egy (közepesen) nagyra nőtt szabadtéri bóvlimpexben. Ám van valami, amivel mégis tágítható itt a tér és az idő is. A skanzen elvisz falura, a skanzen elvisz a nagymamához, az elveszett gyermekkorba, egy napsütéses délután alatt egész nyarak - sosem volt vagy örökre eltűnt - kalandjait élhetjük újra, s hogy tökéletes legyen az illúzió, mostantól e hosszú (belső) utat vonaton is bejárhatjuk, igazi, "zakatoló" vonaton. E közlés persze a nevezetes családi mulatóhely szülői státusú látogatóira vonatkozik, ők talán még tényleg utazhattak így vakációzni.

A "kimenni" Szentendrére alig is tűnik vérfagylaló nehézségi fokú országjáró túrának, voltaképpen csak Budapest külső bazársorán járunk, a hobbykünstlerek és a handarbeiterek paradicsomában, egy (közepesen) nagyra nőtt szabadtéri bóvlimpexben. Ám van valami, amivel mégis tágítható itt a tér és az idő is. A skanzen elvisz falura, a skanzen elvisz a nagymamához, az elveszett gyermekkorba, egy napsütéses délután alatt egész nyarak - sosem volt vagy örökre eltűnt - kalandjait élhetjük újra, s hogy tökéletes legyen az illúzió, mostantól e hosszú (belső) utat vonaton is bejárhatjuk, igazi, "zakatoló" vonaton. E közlés persze a nevezetes családi mulatóhely szülői státusú látogatóira vonatkozik, ők talán még tényleg utazhattak így vakációzni.

*

Hogy mennyire valóságos vasútvonalról beszélünk, az már az első állomáson teljesen világos - pe-dig fura egy jószághoz érkeztünk. A skanzen új főbejáratát kombinálták össze egy Magyarországon sokfelé látható stílben emelt állomásépülettel, melynek eredetije speciel a mezőhegyesi vasútállomás; mint ilyen: telitalálat, lehetnénk bárhol (és a 20. században bármikor) Magyarországon. Ám öszvérségében elég fura képződmény, alul a múzeum "fogadóépülete" a szokásos ajándékbolttal, csupa üveg, csupa alumínium arculattal, na ja, "így lépünk jelenből a múltba", mindenesetre a múlt ekképp kétségtelenül kap némi mellékízt. Békebeli vonatjegyet kell váltani, egész napra, amolyan "hop off - hop on" rendszerűt (leszállhatsz s visszaszállhatsz bármelyik állomáson a teljes üzemidőben), nem is kerül sokba. Van "rendes" pénztár, a peronról resti nyílik, minden olyan - megszólalásig -, mint egy frissen felújított mezővárosi állomáson (ilyenről persze nem tudunk szerte az országban). Kiindulási állomásunk (khm, pályaudvarunk) kétvágányú, ellenben a pálya egyvágányú, tök rendes vasúti felépítmény. Már annyiban tök rendes, hogy korban odaillő, vagyis régi, széles talpú, 34-es (értsd 34,4 kg/folyóméter súlyú) sínszálak a két háború között voltak általánosan használatosak, bár számos mellékvágányon túléltek, de inkább ritkaságként. Mindezen okosságok többségét a sínszálak gerincéről lehet leolvasni, szerepel ott a gyártás éve és helye is (esetünkben a mondott harmincas évek, továbbá Ózd és Diósgyőr). A kitérőkben persze 48-as sínek vannak, ám feltételezésünk szerint mindez keveseket érdekel, de azt még akkor is elmeséljük a pályaépítésről, hogy szép kis sugarú ívekben dzsal (tizenöttel, amikor belehúz) a viszonylat, a zúzott kő ágyazatban fekvő faaljakon (majd adok én neked talpfát, pupák) síncsavaros leerősítés járja. Van két "fordító", ami kábé annyit tesz, hogy az ellenkező görbületű kitérő egyik ágán bejárunk, a másikon meg ki, miközben a vonatunk (ami nem vonat, csak egy motorkocsi, szintén a harmincas évekből) kvázi megfordul, amit addig az elejének hittünk, onnantól a következő ilyen alkalmatosságig a hátulja. Momentán (és úgy néz ki, hogy még sokáig) a skanzen flottája kettő darab ilyen BCy mot 422-esből áll, melyeken egyenként 80 utas utazhat.

Úgy számolom, minimum negyven körül kell vagy inkább túl kell járnia azon népeknek, akik ilyet még menetrendszerű körülmények között tesztelhettek. Magam mintha a Békést Muronnyal összekötő teljesen mellékvonalon lettem volna részese e megtiszteltetésnek. Ám serdületlen lévén oktalan is egyben, ezért eszem ágában nincs jótállni az emlékeimért, mégis valamiért úgy bányászom elő, hogy a motorkocsin mindig meleg van. Télen (ami történetünk szempontjából tökéletesen érdektelen, hisz bezár a skanzen) nagy, nehézsúlyú télikabátokban már Sovánhát feltételes megállóhoz érve annyira leizzadt a tisztelt utazóközönség, hogy a páros szerveink egymással vízipólóztak, s a kalauz ki tudta lyukasztani az emberszagot is. Ellenben nem volt ez másként nyáron sem. Akkor a lehúzott ablakok mellett is fülledt volt belül a sínbusz, megállt a levegő valahol a plafon közelében, s az összezsúfolódott népeket ismét csak verte a víz. Nos, egy ilyen motorkocsi, immár be is vallhatjuk, nem tartozott éppenséggel soha az emberi helyváltoztatás aranylapjaira.

Szeszélyes üzem

Ellenben más a dolga egy szórakoztató létesítmény legújabb attrakciójaként, amikor mindössze 2,2 kilométerrel és a tőle kisebb-nagyobb csodát váró gyerekekkel kell megküzdenie. Szerintünk ugyanis az efféle csodák meg sem kottyannak majd neki. Például olyat tud, mit más vasúti járat aligha. Ha lemaradunk valahol a szélmalom környékén, vagy csak puszta vagányságból leszállunk, hát az amfiteátrumnál lecsapva hirtelen elévághatunk, s ismét visszaszállhatunk rá. Ez ugyan alapvetően értelmetlen tevékenység, ám azért keres fel az ember időnként szórakoztató központokat, hogy látszólag értelmetlen dolgokat műveljen (s ahogy mondani szokták, a skanzenban eközben tanulni is lehet, mindenesetre ragad ránk valami). Ez az utolérés persze azért is lehetséges, mert a sorompóval védett útátjárók (kettő van) némileg lelassítják hősünk eszeveszettnek csak megengedőn nevezhető tempóját. Az ugyanis a metódus, hogy a motorkocsi a szintbeli kereszteződéshez érvén megáll szépen, s a kalauz (korabeli egyenruhát viselő, tiszteletre méltó férfiú, a vasúttörténeti park kirendelt nyugdíjasa, aki azért még ellenőrként is dolgozik a MÁV esztergomi vonalán) leszáll, s letekeri a sorompót. Tiszteleg az áthaladó gyorsnak és minden személynek, aki hozott fényképezőgépet, aztán az útátjáró után ismét megálló vicinálisra fölszáll, hogy a lyukasztójával kilyukassza a rossz gyerekek fülét. Ugyanezt a műsorszámot a kitérőknél is előadja, csak ott a váltóállító készülékkel (Krolupper-féle), magyarán négy egyfelvonásos is színezi a menetidőt. Amit mindennek dacára nem lehet túl lazán venni, hisz a vasútnál első a pontosság, a vonatok reggel kilenc harminctól óránként indulnak, a peronoknál tessék vigyázni! Ahogy határozottan előszezoninak mondható vonalbejárásunk során tapasztaltuk, e menetrend legkésőbb a főszezonban sűrítésre szorul, hisz egy sima hétköznapon már alig találtunk magunknak ülőhelyet. Ha ránk hallgatnak, összerakják a két kocsit, s ha megtelik a szerelvény, már indítják is.

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.