Muraközy Balázs

Az utóbbi hetekben sokat lehet arról olvasni, hogy a Malév körül ún. kérõk köröznek. Ezen konkrétan azt lehet érteni: remény nyílt arra, hogy sikerül végre rásózni valakire a társaságot. Persze gyakran nem könnyû a kérõk elkülönítése más állatfajoktól, például a dögkeselyûktõl.

A kormány döntése alapján - nem rövid haldoklás után - kimúlt a sorozás intézménye. Beh sok szép dolog vész el örökre! A nosztalgiázás persze nem túl hiteles az én számból, egyetemre járás címen sikerült ellógnom ezt is, mint annyi mást. Ezért - jobb híján - absztrakt, érzelmektõl mentes érvekkel próbálom szomorúságomat kiadni magamból.

Erõsen habozom, hogy merjek-e írni az emberi gyarlóság egyik végsõ fokáról. Elvégre az olvasó talán hisz az Emberben. De mégis: egyesek a munkahelyi telefonjukról magáncélú hívásokat is bonyolítanak.