Muraközy Balázs: Ingyenebéd

  • Muraközy Balázs
  • 2004. május 6.

Egotrip

Erõsen habozom, hogy merjek-e írni az emberi gyarlóság egyik végsõ fokáról. Elvégre az olvasó talán hisz az Emberben. De mégis: egyesek a munkahelyi telefonjukról magáncélú hívásokat is bonyolítanak.

A telefonadó

 

Az emberi esendõség eme tünete államunk figyelmét is felkeltette, kevésbé morális szempontból persze. Az emberek ugyanis, illetve a cégek, melyek viszont maguk is csak emberbõl vannak, tehát az emberek az áfát is visszaigénylik ezek után a hívások után. Szerencsére rendkívül furmányos szabályozás van érvényben: ezt csak a telefonszámla 70 százaléka után lehet megtenni. Vagyis a törvényalkotó mindeddig azt feltételezte, hogy a munkahelyérõl mindenki átlagosan 30 százaléknyi magáncélú hívást bonyolít.

A szemfüles MSZP azonban ezt a szabályozást nem tartotta megfelelõnek - azt nem részletezte, hogy miért -, és idén áprilisban azonnali hatállyal egy új adót vezetett volna be, hogy a telefon, illetve a munkahely feltalálása óta fennálló problémát kezelje. El is nevezte ezt az új adót Telefonadónak. Mindenki fizessen havi 3000 Ft-ot, akinek munkahelyi telefonja van! Ez kevésbé tûnik igazságosnak, mint az eddigi szabályozás, de hát annyi baj legyen! Hisz nõne az állam bevétele! Hogy konkrétan mennyivel, nem lett világos, de nem is ez a fontos. Az általam olvasott becslések 17 és 50 milliárd között mozognak. Ez nagyon arra szaglik, hogy az új adó igazi oka a költségvetésen felfeslõ újabb, nagyobbacska lyuk.

Pedig év közben nem helyes adót bevezetni, ha ezt nem indokolja természeti katasztrófa vagy államcsõd. Az emberek joggal várják, hogy többé-kevésbé kiszámítható legyen a gazdasági környezet, amelyben mûködnek. Ha ez nem így van, nem tudnak tervezni, és nem hoznak optimális döntéseket. Meginog a bizalom a gazdaságpolitikában, az emberek nem fognak hosszabb távra beruházni vagy errõl gondolkodni. Lassul a gazdaság növekedése. Ha valaki telefont vásárol, akkor megvizsgálja ennek az összes költségét. Az állam pedig köteles elõre megmondani, hogy várhatóan mennyi adót kell fizetni, de legalábbis azt, hogy az adókat milyen elvek alapján fogják kiszámítani. Nem elfogadható, hogy elõzetes bejelentés nélkül, ráadásul év közben több tíz ezer forinttal növeljék a telefonok költségét. Az utóbbi idõszakban vásárolt telefonok egy részét nem vették volna meg az emberek, ha elõre tisztában vannak az adóemeléssel. A kormány az adó bevezetésével elérte volna, hogy az emberek olyan telefonokkal is rendelkezzenek, melyek veszteséget hoznak számukra. Ha ugyanis a vállalkozókat nem informálják tisztességesen, téves döntéseket hoznak.

Ha a kormány egy új adónemet szeretne bevezetni, akkor ennek ki kell számítani a költségeit, meg kell indokolni, elhelyezni a minisztériumi honlapon, és egy-két évre elõre kell szólni, hogy a gazdasági szereplõk beépíthessék várakozásaikba. Az aktuális költségvetési lyukakat nem illik ilyen átgondolatlanul tömködni.

Az új adónem bevezetésének szándéka a kapkodás és az átgondolatlanság jele: minden megvett autópálya után bevezetünk egy új adót? Így áttekinthetetlen lesz az adórendszer, s ez már önmagában is sok költséggel jár. Egyrészt drágább behajtani az adókat, de az embereknek is többe kerül kiszámítani õket, és kisebb valószínûséggel tudják helyesen figyelembe venni az összes adót gazdasági döntéseik meghozatalakor. Magyarországon is nagyon fontos lenne az adórendszer egyszerûsítése, ezért volt döntõ lépés például az eva bevezetése. Az sem világos, hogy miért pont az informatikai szolgáltatásokra kellene újabb adót kivetni - ennél jobban semmi nem fogja vissza a gazdaság növekedését. A gazdasági infrastruktúra alapvetõ eleme a távközlési hálózat: egy ilyen mértékû adó ennek a fejlõdését akár jelentõsen is visszavetheti.

A kisebbik kormánypárt szerencsére ellenezte ezt a kiváló vívmányt, így az nem tudott törvényerõre emelkedni. A tragikomédia azonban nem ért véget. A kormányülésen kiderült, hogy sajnos a bevételt (amirõl egyébként senki nem tudta, hogy mennyi) véletlenül már elköltötték, és ily módon 13,7 milliárd forint hiány keletkezett. A pénzügyminisztertõl azt is megtudtuk, hogy mire: autópályát vettek nekünk, valamint a tüntetõ gazdákat is megtámogatták. Ezek szerint az MSZP úgy gondolta, hogy az új adónemet erre a két célra vezeti be? Nyilván nem errõl van szó, csak hirtelen kellett mondani két olyan dolgot, amelyikre fontos pénzt költeni, és az idén derült ki. De mi lesz jövõre? Jön a füstadó meg az ablakadó, mert azokat könnyû behajtani? És veszünk belõle néhány karib-tengeri szigetet? Ráadásul mindezt év közben, mert jövõ februárban úgy döntenek, hogy egy szigeten tartanak MSZP-kongresszust?

Valamit tehát tenni kellett. Hogyan lehet megtakarítani 13,7 milliárd forintot? Már sikerült ennél sokkal nagyobb hiányt is eltüntetni az idén, mégpedig a fûnyíró módszerrel. Vagyis minden minisztérium kevesebbet költ valamennyi százalékkal. Ennek egy nagy elõnye van: nem kell nyilvánosan megmondani, hogy mire költünk kevesebbet. Mindenki kevesebbet kap valamivel, és valahogy csak elleszünk. Kérdés, hogy ezt meddig lehet folytatni: jövõ hónapban húszmilliárdnyi elvonás, utána meg még tíz? Hogy lehet így normálisan mûködtetni az egyetemeket, a kórházakat és a minisztériumokat? Vagy próbálkozzunk megint egy újabb adóval? Mondjuk a kamatadóval?

Neked ajánljuk