Muraközy Balázs

Tolna megyében mind ez ideig teljesen tudománytalan módon oldották meg a rendőrségi hullaszállítás kérdését.

Kissé frusztráló érzés, ha az embert különféle reklámok naponta többször tájékoztatják egy olyan szolgáltatás rendkívül előnyös tulajdonságairól, amit nem tud megvásárolni. No nem azért, mert túl drága - ami szintén frusztráló érzés, de mégis együtt lehet vele élni -, hanem azért, mert a szolgáltatás a lakhelyemen "nincs kiépítve".

A magyar gazdaságpolitikai tündérmese valóra váltása nem csak az államadósság elleni küzdelmet kívánja meg. A kormányzatnak olyan részletekre is figyelni kell, mint az emberek trappistasajt-ellátása. A vonatkozó erőfeszítésekről tudósít a következő hír:

Az ingyenesség kultusza meglepően nagy szerepet játszik a gazdaságpolitikában. A gyorsan és különösebb együttérzés nélkül változó magyar jóléti rendszerben például kikezdhetetlen gránitsziklaként magasodik a 65 éven felüliek utazási kedvezménye. A minap az LMP a fővárosi tömegközlekedés átalakítására vonatkozó teljes koncepcióját visszavonta, mert megítélésük szerint túlságosan könnyen támadható volt javaslatuknak az a része, hogy szűnjön meg ez a kedvezmény.

A makrogazdasági kérdések mellett mostanában kevesebbet hallunk a magyar állami vállalatok sikereiről. Az utóbbi hónapokban például eposzi küzdelemben aratott hősies győzelmet a negyedik mobilszolgáltató frekvenciájáért folytatott árverésen a Magyar Postából, az MVM-ből és az MFB-ből álló állami dream team.

Olvassunk-e olyan tudományelméleti könyvet, amely húsz évvel az előtt a válság előtt jelent meg, amely sokak szerint általában is kétségbe vonta a közgazdasági elméletek relevanciáját, nem is beszélve a pénzügyi elméletekről és azok felhasználásáról?

Mivel az egykulcsos adó és társai nem "pörgették fel" a remélt mértékben a gazdaságot, kormányunk új tervet dolgozott ki a növekedés felgyorsítására, és ezen keresztül a költségvetési problémák enyhítésére.

Nap mint nap szembesülünk a magyar állam működésének alacsony hatékonyságával.

Az országvédelmi intézkedések sorában - egyébként joggal - nem kapott túl sok figyelmet a luxusáfa bevezetésének ötlete. Az új adókulcs valódi jelentősége kicsi (jó eséllyel konkrétan nulla), de a gazdaságpolitikának ez a szakócát idéző eszköze mégis megragadhatja a szakpolitikai eszközök esztétikája és kormányunk gondolkodásmódja iránt érdeklődő figyelmünket.

Az utóbbi hetekben a frank példátlan erősödése vált a hazai gazdaságpolitika fő kérdésévé. Az MSZP devizaadás-felelőse, Szanyi Tibor például a bankok megrendszabályozását sürgette, hiszen szerinte olyan mértékben nőttek meg a törlesztőrészletek, amit már nem indokol az árfolyam változása. Ezt persze - kizárásos alapon - a kamatok emelése okozhatta, ami ugyan 2009-ben történt, de tény, hogy azóta sem csökkentek. Az LMP a Nemzeti Eszközkezelőt erősítené, jóllehet az a legtöbb adós számára korlátozott vonzerővel bír, hiszen - legalábbis a neve alapján erre lehet következtetni - elvenné a lakásukat. Az ezotéria iránt fogékonyak az úgynevezett hitelkárosultak mozgalmának örvendhetnek, amely képviselői bíróságon próbálják majd érvényteleníteni a hitelszerződéseket.

A már korábban belengetett hamburgeradó több metamorfózis után most só- és cukoradóként látszik újjászületni. Kormányunk - Cséfalvay Zoltán államtitkár megfogalmazásában - azzal a konzervatívnak hangzó érvvel vezeti fel ezt, hogy "ha bizonyos termékeknek kimutathatóan egészségkárosító hatásuk van, amelyek kórházi kezelést vonhatnak maguk után, és ezt a társadalom fizeti, az a terhek nem egyenlő megosztása. Nyilvánvaló, hogy aki ezeket a termékeket fogyasztja, annak a rizikót is vállalnia kell." Nos, vajon tényleg ez a - konzervatív és liberális értékrenddel összhangban lévő - érv mozgatja a chipsek és energiaitalok elleni kampányt?