Neményi László

A múlt kedden az amerikaiak újraválasztották azt az elnököt, kinek minél csúfosabb kudarcáért bizonyosan több mint kétszáz nyelven fohászkodtak szerte a világon. Mégpedig meggyõzõ fölénnyel választották újra: szokatlanul magas részvétel mellett országosan úgy három és fél millió szavazattal kapott többet, mint ellenfele.

Az amerikai recenzensek nagyobbik részének nem tetszett Bill Clinton önéletrajza, de ez nem lett akadálya annak, hogy bestseller legyen. A könyvesboltok másfél millió példányt rendeltek belõle, és a megjelenését követõ elsõ napon el is fogyott négyszázezer példány. Az Életem magyar fordítása szokatlanul gyorsan, egy héttel az eredeti után jelent meg: a kiadó nyilván meg kívánta lovagolni a nemzetközi sikerhullámot. De az amerikai üzleti diadal megismétlésére aligha számíthat az Ulpius-ház.

Apolitikai szakértés irodalmi ambíciókkal is rendelkező termékeny generalistája immáron második kötetében írja tovább Shakespeare Hamletjét. Nem elsietett rögtön leszögezni, hogy a Fortinbras- ügy a költői káprázatosság, a lélekábrázolás bámulatos hitelessége és szubtilitása, a tragikus érzület intenzitása tekintetében nem versenytársa a kiindulópontul szolgáló műnek.

Abból az iszonyú mennyiségű könyvből, amely Amerikában a Monicagate-ről megjelent, az Európa könyvkiadó Joe Eszterhas két évvel ezelőtti utánlövését választotta ki a magyar olvasóközönség tudásszomjának csillapítására. Nem nehéz kitalálni, miért.