Jobbágy Tamás

Ha történetesen meleg férfiak vagyunk, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy egy szintúgy hímnemû egyed duzzadt ajkaival a nyakunkat, ad absurdum a combbelsõnket cirógatja, jó okunk van feltételezni, hogy az a másik személy is meleg. De hogyan jutunk el idáig? Milyen jelekbõl következtethetünk arra, hogy érdemes-e valakinél bepróbálkozni? Avagy: honnan ismerszik meg a buzi?

A múlt héten kilencedik alkalommal rendeztek melegfesztivált Budapesten, de a Büszkeség napi menetben csúcsosodó esemény üzenete a legtöbbek számára még mindig homályos. Tévúton jár azonban, aki az értetlen, intoleráns társadalmi közeget hibáztatja mindezért - a felelõsség ugyanis jórészt a szervezõké.

Rég elmúltak már azok az idõk, amikor a fõvárosi meleg férfiaknak nyilvános vécékben, néhány "alternatív" presszóban és zártkörû házibulikon kellett hajkurászniuk egymást. Budapestet ma sokszínû melegélet jellemzi, számos nyilvános találkahely közül választhatnak a kan-csókra vágyó homoszexuális hímek. Vegyük hát számba õket!

"- Valamiféle pszichológiai problémája van-e?- Nincsen, ámbár homoszexuális vagyok.- És papírja van róla?"A fenti párbeszéd nem egy eleddig kiadatlan Ionesco-darabból származik, hanem a Magyar Honvédség berkeiben tekinthető relatíve általánosnak.