Mielõtt tematikus portyánk-ba belekezdenénk, röviden szólnunk kell a leszbikusok lehetõségeirõl is. A lista több mint kurta, a saját nemük iránt vonzódó hölgyek számára ugyanis lényegesen gyérebb infrastruktúra épült ki a fõvárosban. Ez két okkal magyarázható. Egyrészt a (kizárólagos) leszbikusok száma becslések szerint csupán alig egyötöde a férfi homoszexuálisokénak, másrészt õk jóval kockázatmentesebben "próbálkozhatnak be" egymásnál semleges terepeken is. E tény magyarázata közismert: ha két lány szexuális indíttatással közeledik egymáshoz, azt férfidominanciájú társadalmunk nemhogy nehezményezné, inkább pajzánul drukkol nekik - lásd még a heteroszexuális férfiak leggyakoribb erotikus fantáziáiról szóló kutatások eredményeit. Csupán egy, barokkos túlzással leszbikus kávézónak nevezhetõ hely üzemel a Semmelweis utcában, a Cafe Eklektika, melynek vendégseregére pillantva azonban szabad szemmel gyakorlatilag észrevehetetlen az alternatív jelleg. Úgy tûnik, a leszbikusok nem zárták szívükbe a helyet, az arra járó, mit sem sejtõ "civilek" viszont szívesen betérnek ide. A Belgrád rakparton található Capella bár - melyrõl késõbb még bõvebben szólunk - is tett a közelmúltban egy kísérletet arra, hogy a csütörtök estéket a leszbikusok számára rendszeresítse, de a csekély érdeklõdés miatt az elképzelés kudarcba fulladt. Az sem utal a szóban forgó célcsoport olthatatlan bulizhatnékjára, hogy az Ösztrosokk fantázianevet viselõ leszbikus diszkó megtartását is csak havi egy alkalommal látja ki-fizetõdõnek a Tûzoltó utcai Jailhouse. És kifejezetten leszbi helybõl nincs is több, a nevezett szubkultúra tagjai ezért a késõbb tárgyalandó melegdiszkókban vigasztalódnak hétvégenként, természetesen csak a "vegyes" napokon.
Vissza a férÞakhoz!
A jó idõ beköszöntével a szabadban is találhatunk melegtalálkahelyeket. Mind közül a legismertebb a pesti Duna-korzó, ahol elsõsorban üzleti alapon alakulnak ki röpke románcok. A célra áldozni is hajlandó, zömében korosabb külföldi urak jellemzõen román és szerb tizen-huszonéves vendégmunkásokban lelhetnek alkalmi párra e terepen. Lám, nem csak az antikot kell megfizetni! Ha éles szemmel járunk, a Nyugati pályaudvar aluljárójában is hasonló húspiacot találunk. Kifejezetten mókás, ahogyan a posztos rendõrök csoportja apodiktikusan pöröl a helyi hóvirágárus nénikkel, miközben néhány méterrel odébb akciós áron adják-veszik a zsenge román/roma kamaszokat. Típusosan szimpátiaalapú ismerkedés folyik viszont a Margit híd budai hídfõ-jénél elterülõ parkos részen és a Népligetben. A vadregényes tájakat kedvelõk számára amúgy is izgalmasnak ígérkezõ kora estéket esetenként ünneprontó buziverõ bandák okvetetlenkedése teszi még inkább feledhetetlenné, bár felbukkanásuk gyakorisága az utóbbi idõben mintha alábbhagyott volna. Aki viszont túllendül mindezen, az jó eséllyel horogra akaszthat olyan partnereket is, akik szégyenlõsségbõl vagy éppen házastársi elfoglaltságaik miatt egyáltalán nem látogatnak meleg-szórakozóhelyeket. Az ilyen, általában biszexuális egyedeket a 40-es évek ünnepelt dizõze után Titkos Ilonáknak nevezi a pesti korzó népe. A rakoncátlan mintaférjek felkereshetik továbbá a Fõ utcai Király fürdõt is, ahol kedden, csütörtökön és szombaton pancsoló kis- és nagylányok egész serege várja õket. A szemmel vetkõztetés õsi fortélyát itt meg-spórolhatják, bár a nagy életkori szórás miatt gyakran matema-tikai képtelenség, hogy a tusolóban barátságok szövõdjenek. Nincs ez másként a kifejezetten meleg vendégeket váró Csepreghy utcai Magnum szaunában sem, a heves verejtékezés itt azonban legalább garantált. A bátortalanabbak komolyabb arculatvesztés nélkül kereshetik fel továbbá a melegek által gyakran látogatott videomozikat is. A Király utcai L'amourban a könynyebb feloldódás kedvéért heteropornófilmek csoportos megtekintésére is van lehetõség napközben, és mivel jegyszedõ nénik nemigen lófrálnak a teremben, a mozirajongók gyakran nem állnak meg ezen a ponton. A gátlások levetkezésében segít, hogy este 6 után mindennap ivarérett férfiak birkóznak a vásznon - tömegpszichózis pedig igenis létezik.
A Hegedûs Gyula utcai Erotik Center is hasonlót kínál, a Radnóti Miklós utcában mûködõ Uniformis klub pedig még ennél is többet. Nevezetesen: nõi sztriptízt. A bizarr jelenséget a hely "kevert" jellege magyarázza. Hetero, homo és bi férfiak, nõk alkotják a vendégkört, a többi pedig már csak találékonyság kérdése. Bár a létesítmény neve egyértelmûen az egyenruha-fetisizmusra hajaz, mégis szinte kizárt, hogy szolgálatban lévõ BKV- ellenõrrel fussunk itt össze. A tüzetes ruházatátvizsgálás, sõt a testüregmotozás viszont minden-napos. Az önfeledt hangulatot a diszkréten egybenyitott videokabinok fokozzák a végletekig, ugyanis, amint erre egy felirat is figyelmeztet: a kukkolás itt természetes. Akinek még ez is kevés, jó, ha tudja: a belépõhöz korlátlan idejû internetezési lehetõség is jár.
Még mielõtt a témában tájékozatlan olvasóban az a kép kezdene kialakulni, hogy a melegek nyilvános ismerkedése egyet jelent a buja, szigorúan alkalmi szexorgiákkal, fontos rámutatnunk, hogy a fentebb vázolt kép természetesen csupán a pesti melegvilág egyik s messze nem a legjellemzõbb arca. Ettõl azonban még
létezik, és hiba
volna hallgatni róla. A homoszexuális férfiak döntõ többsége azonban - mint bárki más - tartós kapcsolatra vágyik. Újabban már internetes társkeresõk (Melegrandi, Pride, Gaydar) is segítenek az "igazi" megtalálásában. A személyes találkozó azonban így is elkerülhetetlen, felmerül tehát a kérdés; hová ülhet be két meleg fiú úgy, hogy - ideális esetben - szikrázó tekintetük ne okozzon közfelháborodást. Ez egyre kevésbé jelent valódi gondot, hisz a belvárosi kávéházak többségében jellemzõen nem kell tartanunk rosszalló megjegyzésektõl, de tegyük fel, hogy némelyek biztosra akarnak menni. Kitûnõen alkalmas e célra a Vas utcában található Club 93 pizzéria (ahol értelemszerûen enni is lehet), a Belgrád rakparti Café Mylord (ahová, sajna, az utcáról tökéletesen belátni), a Károly körútról nyíló Azték Choxolat cukrászda és a Nagysándor József utcai, internetkávézóként is funkcionáló Mystery bár. Utóbbi igencsak kedvelt gyülekezõhelynek számít az esti bulizásokhoz, csakúgy, mint hétvégeken a Dohány utcai Chaos Music Pub, valamint a fiatalok által kevésbé preferált Darling bár a Szép utcában. Egyes kiadványok "melegbarát" helyként hirdetik a belváros szívében (a Párisi utcában) található Amstel River Cafét is, de úgy tûnik, az üzlet vezetése errõl elmulasztotta tájékoztatni a felszolgálószemélyzetet, amely meglehetõs ellenszenvvel viseltetik a tárgyalt szubkultúra reprezentánsaival szemben, és ennek nemritkán hangot is ad. Az említett helyek mindennap hajnalig nyitva tartanak, így az átmulatott éjszakák utáni afterpartizásra is használatosak. A Türr István utcai Árkádia bár is megteszi utómulatozási helyszínnek, de inkább csak kóros bárfüggõségben szenvedõknek ajánlott. Ha mégis betérnénk ide, ne lepõdjünk meg, ha szokatlanul olajozottan megy az ismerkedés - egyesek profi módon csinálják. A már szóba került Chaosban egyébként rendszeresen tartanak "maci-partit", ahol lehetõség nyílik a nevezett testes, szõrös élõlények megérintésére is. Máskor, de szintén rendszeresen, militarynapot is tartanak, kifejezetten a katonai fazonra izgulók számára. A fõvárosi melegfétispartik listája ezzel véget is ér. Elõfordult ugyan, hogy a Capellában "bõrös" napot hirdettek, de a perverzió netovábbja végül csupán az lett, hogy némelyek mûbõr félcipõt viseltek.
A hétvégék egyik legfelkapottabb helye a Magyar utcai Action bár, amely egyébként mindennap nyitva van. Vendégköre igen vegyes, fiatalok, idõsek és külföldi turisták is szívesen látogatják, nem utolsósorban az éjfél táján kezdõdõ, élõ férfisztriptíz miatt. Emellett kulturált, anyagiaktól mentes ismerkedésre is lehetõség van, a belsõ helyiségekben pedig az "egyre fokozódó" félhomály segíti a kontaktusteremtést. A világítástechnikai eljárások végsõ stációját a vonatkozó szakirodalom "sötétszobaként" ismeri. Itt, a hasonnevû fotólabor sajátságaival megegyezõ módon, szintén szörnyû, nemritkán végzetes dolgok történhetnek, ha az éppen zajló folyamat "kellékei" fényt kapnak. A jótékony homály adta lehetõségeket elsõsorban a szórakozóhely fényre csúnyuló vendégei használják ki, jó hír viszont, hogy az ismerkedés eme módját elutasítók semmiféle veszélynek nincsenek kitéve.
A táncolni vágyóknak azonban nem az Action a jó választás, ott ugyanis nincsen diszkó. Nekik az Angyal/Angel bár (Szövetség utca), a Capella (Belgrád rakpart) és a Bohemian Alibi (Üllõi út) jelenti a megoldást. Hétvégenként mindhárom helyen több százan mulatnak, zömükben huszonévesek. Az Angyalban péntekenként "nyílt nap" van, vagyis bárki ellátogathat oda, szombatonként viszont kizárólag meleg hímeket várnak.
Meleg ételek,
változó színvonalú transzvesztita-show és hajnalig tartó dizsi a kínálat - szombatonként a jóérzésû emberek számára hallgathatatlan trance-muzsikával. A helyüket nem találó vendégeknek itt is lehetõségük van a "sötétben tapogatózni". A Capellában minden nap "vegyes", azaz koedukált, és a nõimitátorok mérsékelten szórakoztató mûsora ott is elengedhetetlen elõjátéka a táncmulatságnak. A legfiatalabb és egyben manapság legnépszerûbb hét végi meleg-szórakozóhely az Alibi, amely egyébként hétköznaponként is nyitva tart, és mindennap van mûsor. Vacsorázni itt is lehet, és a színpadi produkciók is itt a legszínvonalasabbak, bár a fellépõ mûvészek zöme többnyire a három hely között ingázik. Kivételt képez az Alibi háziasszonya s egyben tulajdonosa, az amerikai Desiré Dubonet, aki természetesen férfi, a színpadon viszont nõi ruhában láthatjuk. A bajt tetõzendõ ráadásul saját hangján énekel (a többiek szinte kivétel nélkül kedvenc CD-ikre tátognak), ami feledhe-tetlen és megbocsáthatatlan egy-szerre. Bayer Kató Angyal bárbéli élõhangos produkciójával egy kalap alá véve a legpontosabban úgy jellemezhetnénk: minden egyes dala újabb szeg a varieté koporsójába. A szaldó végül mégis pozitív, hisz kizárólag ezek a helyek a fõvárosi melegélet központjai, nyilván sok ezren találtak már egymásra a három közül valamelyikben. Minden meg van bocsátva, örök hála ezért az értékes társadalmi miszszióért.
Egy nagy dilemma azonban mindhárom "slágerhelyet" érinti. Egyrészrõl van abban valami, hogy ha egyszer a melegek rendre a tolerancia fontosságáról papolnak, akkor bizony el kell fogadniuk, hogy kedvenc szórakozóhelyeiken, legalábbis a vegyes napokon, az ellenkezõ nem tagjai is felbukkanhatnak, sõt akár még heteroszexuális férfiak is. A melegek belterjes gettósodása, hét végi különbulizása nehezen vezethet a társadalmi elfogadáshoz. Másrészrõl viszont jó pár éve már sikknek számít "buzinézõbe" lejárni péntekenként az Angyalba vagy pénteken és szombaton a Capellába, újabban pedig ugyanígy az Alibibe. Ezzel két gond van. A melegek egy részét kifejezetten zavarja, hogy a nyitottság jegyében a cirkuszi látványosság szerepébe kényszerülnek, ráadásul az ezzel kapcsolatos ellenérzéseknek létezik egy gyakorlatiasabb vetülete is. A buzibárokban ugyebár az a jó, hogy végre, a köznapi szituációktól eltérõen, nem kell azon morfondírozni az ismerkedésnél, hogy vajon a másik is meleg-e, csupán a kölcsönös szimpátia megléte számít. A kíváncsiskodó kívülállók tömege viszont éppen ebbe, a melegek egymásra találását segíteni hivatott közegbe hozza vissza az állandó bizonytalanságot. Ennek következtében valamennyire diszfunkcionálissá válnak a meleg-szórakozóhelyek, hiszen nem ritka, hogy közel annyi
heteroszexuális, ámde
érdeklõdéssel bámészkodó fiú látogat le egy-egy este, mint ahány facér meleg. (A már említett Titkos Ilona-epigonokról és a meleg fiúkat jó útra téríteni kívánó, lássuk be, egy cseppet azért szánalmas hetero lányokról most nem szólva.) A "nem alanyi jogon érkezõ" fiúk szemtelenebbike ráadásul még sérelmezi is, ha buzinak nézik. A tanulság, ha van egyáltalán, valami olyasmi lehet, hogy a melegekkel szembeni empátiának önmagában még nem feltétlenül biztos jele az, ha valakinek - hetero létére - nem derogál homoszexuálisokkal együtt szórakozni.
Egy másik, szintúgy a vegyes bulizásból következõ archetípusos kalamajkaforrást is e helyütt kell tárgyalnunk. Mindenekelõtt vezessünk be egy németes segédfogalmat: "puffmutti". Ez a melegek körében igen elterjedt kifejezés ugyanazon értelemben használatos, mint az angol "fag-hag", amelyet legtalálóbban "köcsög-kolonc"-nak fordíthatnánk, bár tükörfordításban "buzi-boszi" lenne. Olyan, pasiügyekben kudarcokat halmozó (nemritkán túlsúlyos) heteroszexuális lányokra vonatkozik, akik lelki életüket napi rendszerességgel egy szintén végletesen romantikus és fõként: menthetetlenül boldogtalan meleg fiúval tárgyalják meg. (Nem összekeverendõ az "alibi barátnõ" népszerû intézményével!) Nincsenek köztük elvarratlan érzelmi szálak, inkább csak elválaszthatatlan barátok, együtt járnak vásárolni, és ami a lényeg: szórakozni. A köztük zajló játék lényege: licitáljunk, hogy kit ér több érzelmi csalódás! Szereleméhes kis meleg hõsünkkel rendre ugyanaz történik: összejönni látszik álmai férfiával, de egy ponton egyszerûen nem tudnak továbbjutni, és végül mindig egyedül, illetve "boszijával" ballag hazafelé. Az aktuális hódító a másik oldalon is csalódott; kép-telen felfogni, hogy a lány miért asszisztálta végig az ismerkedést, hogyhogy nem volt képes a meg-felelõ dramaturgiai pillanatban mondvacsinált ürüggyel felpattanni úgy, hogy aznap este már hírét se hallják. Emlékezzünk: meleg-szórakozóhelyrõl lévén szó, kódolva van a szituációban, hogy a lány senkivel nem fog összejönni - ha másért nem, hát azért, mert egy társaságban ül, "beragadva". Hisz neki végig ott kell lennie, hogy a megfelelõ pillanatban lelki támaszt nyújthasson legjobb barátjának (rosszabb esetben azért csinálja az egészet, mert titkon hiszi, hogy meleg barátja lenne számára az ideális férfi), vagy egyszerûen csak azért, hogy néha romantikázós helyzetekben is lásson férfiembert. A füg-gés kölcsönös, a páros fiú tagja is igényli a támogató jelenlétet és a jó tanácsokat. S mint kiderül, nemsokára valóban nagy szükség is lesz a vigaszra, hisz elõbb-utóbb minden potenciális hódolója feladja a lány zavaró jelenléte miatt. Helyreáll a világrend: rövid közjáték után ismét mindenki boldogtalan. Ne legyünk azonban szexisták: a kölcsönös blokkolásra épülõ idõtöltést magasabb szinteken egynemû meleg fiatalok is játszhatják egymás között; "szétrobbanthatatlan", gyakran záróráig együtt táncoló baráti társaságok formájában. Ez a "tánccsapda" - bizonyítva, hogy azért nem minden rosszért kizárólag a nemek keveredése tehetõ felelõssé.
És mi van azokkal a melegekkel, akik az interneten nem igazán sikeresek, a táncos szórakozóhelyeket nem kedvelik, a többi helyet pedig túl vadnak találják? Ha egy karaoke-bár még megfelel az ízlésüknek, heti két alkalommal, hétfõn és szerdán ellátogathatnak az Arany János utcai metrómegálló közelében található Upside Down nevû helyre. Itt a fent taglaltaknak éppen a fordítottja tapasztalható: a klub sosem nevezte ugyan magát melegbárnak, a látogatók mégis így döntöttek, és szinte mindig ötven százalék körüli a (fiatal) homoszexuálisok aránya. S ha még ez sem elég szolid valakinek, akkor teadélután típusú ismerkedésre is lehetõsége van hetente egyszer az SZDSZ V. kerületi irodájában, a Sas utcában. Egyik héten az idõsebbeket várják
inkább, ezt Flamingó
körnek nevezik, a másikon pedig elsõsorban a fiatalabbakra számítanak - ez a Pocok klub. Gyakran hívnak meg vendégeket is, akikkel a melegséggel kapcsolatos témákról folyik elõbb moderált, majd kötetlen beszélgetés. Az atmoszféra ennél visszafogottabb már nem is lehetne - így nehéz elképzelni, hogy valaki ne tudjon választani a fõvárosi melegprogramok kínálatából. Mégis, egy belsõ felmérés szerint csupán körülbelül hatezerre tehetõ azon melegek száma, akik rendszeresen járnak a felsorolt szórakozóhelyek valamelyikébe. (Az internetes társkeresõk regiszrált tagjai összesen úgy kétezren lehetnek, és ez már országos adat.) Ezzel szemben áll a közismert tény: a magyar férfitársadalomnak vélelmezhetõen az 5 százaléka vonzódik a saját neméhez. Ez csak Budapesten legalább 50 ezer meleg férfit jelent, a biszexuálisokról nem szólva. Ki tudja, hogy a többiek hol keresik a boldogságot?
Jobbágy Tamás
Visszhang extra
Takács Judit: Homoszexualitás és társadalom A fõszövegben tárgyalt elkülönülés vagy vegyülés problematikához jól kapcsolódik a jó nevû szociológus frissen megjelent, hiánypótló munkája. Sokan hangoztatnak ugyan tudományoskodó köntösbe bújtatott szólamokat a magyar melegközösségrõl, ilyen átfogó, kutatáson alapuló mû azonban még nem született a témában. A száraz adatok sorolása helyett Takács ráadásul a modern identitáselméletek és a gender studies teljes fogalmi eszköztárát felhasználja a hazai meleghelyzet értelmezéséhez. Alaptézise szerint minél nagyobb egy társadalomban a melegekkel szembeni ellenérzés, annál fontosabbá válik a melegek számára az identitásfelvállalás problémája, hiszen például a teljes elfogadás állapotához legközelebb álló Dániában nem is igazán értelmezhetõ az "én meleg vagyok" fordulat. Részint azért, mert senkit nem érdekel az ügy, hiszen nem oszt, nem szoroz ez az információ, másrészrõl minden, egyébként meleg ember egy idõben még annyiféle más önmeghatározással is élhet, hogy indokolatlannak tartják éppen ezt a jellemzõt megtenni az öntudat gerincének. Az itthoni helyzetre rátérve Takács fogalomtörténeti vizsgálódással indít, majd arra keresi a választ, hogy a homoszexuális szónak miféle értelmezései húzódnak meg e sajátos szubkultúra önmeghatározásai és megítélései mögött. Az elfogadás pozitív tendenciái mögött részben a hagyományos férfiszerep iránti növekvõ ellenérzést tartja felelõsnek. Külön fejezetet szentel a szerzõ a jelenlegi jogszabályi környezet tudatformáló hatásának és a szóban forgó kisebbség médiareprezentációjának. A könyv legérdekesebb kutatási eredményei kézzelfoghatóvá teszik azokat az együttállásokat, amelyeket intuitív módon már régóta feltételeztünk a melegség és az egyéni világlátás között. Az empirikus adatok tükrében azt találjuk, hogy a magyar homoszexuálisok számára az "igaz barátság" és az "igaz szerelem" a két legfontosabb érték, az anyagi javak például messze elmaradnak ezektõl. A nyugodt családi környezet helyett értelemszerûen inkább a belsõ harmónia fontosságát hangsúlyozzák, és például a hazaszeretet helyett inkább a minõségi életre való törekvés jellemzi õket, valamint a "szép" iránti rajongás. A melegekkel készült mélyinterjúk, amellett, hogy érdekes adalékokkal szolgálnak a szubkultúra belsõ életérõl, szintén ugyanoda futnak ki, ahonnan az elmélet szintjén Takács elindult. Vagyis: "Éa homoszexuális identitás sokkal inkább értelmezhetõ a társadalmi elkülönítés és megkülönböztetés által életre hívott társadalmi fikcióként, mint az egyéni önazonosság megteremtésének egyik alappilléreként."
- bugyinszki -
Új Mandátum, 2004, 235 oldal, 1980 forint
HHHHH
