Bérczes László

Magyar Narancs: Tegnap érkeztetek Avignonból. Milyen volt?

Elhúz előttem a 424-es, orromat megcsapja a pálinka erős, szúrós illata. Hát persze hogy igazi. Vastag üvegű restipohárka, féldecis, áll stabilan a pici mozdony rakterében, tudom, a mozdony elemmel megy, és nem sokáig, mert a kiállító művésznek dehogyis van pénze egy héten át járatni ezt a helyes kis modellt itt, a Szolnoki Galériában, ahová kiváltságos elit-kevesek felzúdulására, mások, sokak, örömére (ki hallott még olyat, hogy egy szolnoki kiállításmegnyitón több százan legyenek, és másnap, harmadnap is jöjjenek, sokan) bebocsáttatást nyert ő, a nyeretlen kétéves, szolnoki lakos, aki azért kiállított már Szentendrén, Moszkvában, Párizsban, Budapesten, képzőművészeti színházat rendezett a MU-ban, a PeCsában, stúdiószínházat hozott létre önerőből a Szolnoki Művésztelepen és így tovább. Szóval dehogyis van pénze elemre a kiállító művésznek, de a mozdony, mintha tudná ezt, zötykölődik tovább. És a pálinka is igazi. Hiteles ember hiteles kiállítása. Nem az újatmondás kényszere, nem az üzenet sulykolása, nem a tétlenség lila játéka szüli a műveket. Egy ember mindennapjai - és persze két dolgos keze - teremtik ezeket a megállított, kimerevített jelenetforgácsokat. "Konzervatív művészet", azt látjuk, amiben élünk - persze álomba-emlékbe porlasztva.

Színház a színházban, pontosabban Csarnok Kultusz Motel a Miskolci Nemzeti Színházban - ezt a műhelyt vezeti 1996 őszétől Kamondi Zoltán. Bölcsésznek indult, filmrendezői diplomát szerzett, első filmjével Cannes-ba jutott, különböző rövidfilmjeivel számos díjat nyert itthon és külföldön, most színházi műhelyt vezet. Pécsi rendezésével feltűnést keltett, a miskolci Csarnokban színre állított Salome-átiratával Margitai Ágival a főszerepben szakmai és közönségsikert aratott. Most a Medeiából készít saját változatot. Csendben színházat alapít - filmrendezőként.