Rajk László

A legenda szerint egy kora őszi este Ludwig Mies van der Rohe a hatalmas Michigan-tó partján állt, és merengve vizsgálgatta leg­újabb opusát, a Lake Shore Drive lakóházait. Őszinte sóhaj szakadt fel belőle – házirendbe kellene foglalni, hogy kötelezően minden lakónak azonos időben, meghatározott magasságig lehet leengednie az ablakredőnyt, illetve fel- vagy lekapcsolnia a villanyt. Igaza volt, hiszen a napszálltában házai sokkal inkább gigászi, kaotikus, kivilágított keresztrejtvényeknek tűntek, mint a Van der Rohe-féle szigorú, megtervezett, fehér rend, a „kevesebb több” elv megtestesítőinek.

Az épített védművek elszaporodását látva, ez a vég talán nem is olyan távoli.

Kockázat nélkül nincs jó terv, üzlet, kapcsolat, egyáltalán semmi sincs kockázat nélkül. Ez ma már több mint elfogadott gondolat, szinte lerágott csont. Annak ellenére, hogy számtalan borzalmas kísérlet történt a kockázat eltüntetésére mind az egyén, mind a közösség életéből. Ezek a kísérletek majd mindig politikai jellegűek voltak, és mindannyiszor diktatúra formájában jelentkeztek, hosszú távon pedig bebizonyosodott, hogy működésképtelenek és embertelenek.