- sissita -

Közhely, hogy a tömegkultúra és a "magas művészet" között képlékenyek a határok, s az is, hogy a kortárs képzőművészek gyakran nyúlnak a populáris vizuális kultúrában alkalmazott eszközökhöz. A reklámok, plakátok, filmek képi toposzai kimeríthetetlen forrásnak tűnnek, a kérdés csak az, hogy a művész csupán használja és alkalmazza a bevett formát, vagy kritikusan reflektál a kliséhez tapadó "üzenetekre".

A mexikói művésznők, ez esetben konkrétan a filmrendezőnők, különös tekintettel azokra, akik a tijuanai acélfal jóléti oldalán is járatosak, igen tevékenyen keresik identitásukat őseik iguánakoronás portréi és a coca-colás édenkert között. Zapata unokái, latin Mészáros Márták és Szabó Ildikók serege kelt az eső áztatta pampákon, hogy megmutassa: a "harmadik világ", az Esmeraldák konzumálója és az Ivory-filmek rajongótábora is képes mélyebbről merítkezni. A téma és a férfiak a tengerparti dűlőúton hevernek.

Olajbogyó, recina, polip és folyamatosan szól a kritika, a helyi zene, miközben lefűrészelt csövű, de egészséges, hosszú fejű krétaiak száguldoznak pick up carjaikkal a lehetetlen utakon. Beszűkült vágyaim a szezon múltával már csak Kréta szigetére korlátozódnak, ahol mindig nyár van, meg néha ősz.