Kiállítás - Kávé szőrrel - Gőbölyös Luca: Férjhez akarok menni

  • - sissita -
  • 2010. április 29.

Zene

Közhely, hogy a tömegkultúra és a "magas művészet" között képlékenyek a határok, s az is, hogy a kortárs képzőművészek gyakran nyúlnak a populáris vizuális kultúrában alkalmazott eszközökhöz. A reklámok, plakátok, filmek képi toposzai kimeríthetetlen forrásnak tűnnek, a kérdés csak az, hogy a művész csupán használja és alkalmazza a bevett formát, vagy kritikusan reflektál a kliséhez tapadó "üzenetekre".

Közhely, hogy a tömegkultúra és a "magas művészet" között képlékenyek a határok, s az is, hogy a kortárs képzőművészek gyakran nyúlnak a populáris vizuális kultúrában alkalmazott eszközökhöz. A reklámok, plakátok, filmek képi toposzai kimeríthetetlen forrásnak tűnnek, a kérdés csak az, hogy a művész csupán használja és alkalmazza a bevett formát, vagy kritikusan reflektál a kliséhez tapadó "üzenetekre".

Gőbölyös Luca kiállításának középpontjában egy ötrészes fiktív tévés főzőműsor és ennek bevezető trailere áll, megspékelve a médiabeli sikerre törvényszerűen ráépülő másodlagos termékekkel, az ételfotókkal (a Knoll Galériában kiállított képekkel) és a szakácskönyvvel (a kiállítás katalógusával). A "receptklub" a látványkonyha elemeit kombinálja a női magazinok, internetes fórumok kedvenc témájával - a "Tíz jó tanács a csábításhoz" típusú közhelyekkel - és a népi hiedelmek/babonák világával, célközönségét pedig a férfira áhítozó szinglik alkotják. A jól felszerelt, modern konyhában tüsténkedő csinos, szőke hölgy (maga a művész) kitűnően imitálja a szakácsműsorok beszédmódját (fokozatosan adagolja az apró, praktikus trükköket), sőt "hozza" a gyakori bakikat is (a sorozat első részében például még véletlenül sem abba a kamerába néz, amely éppen veszi). A különleges receptek és bűbájos praktikák a férjkeresés különböző fázisaihoz kapcsolódnak: hogyan válasszuk ki az "igazit", miként érhetjük el, hogy menthetetlenül belénk habarodjon, hogyan biztosíthatjuk a mielőbbi esküvőt és a hűséget, miként szerezzük vissza a csapodár férfit, végül pedig mit tegyünk, hogy végérvényesen kilépjen az életünkből. A bájolási rítusok egy része Kiss József Szerelmi babonák című etnográfiai munkáját használja fel, és olyan ismert módszereket mutat be, mint a Luca-napi túrógombócba rejtett tizenhárom férfinév, a bal váll fölött hátradobott almahéj, vagy a férfi ruhájába (nyakkendőjébe, alsógatyájába) rejtett rozmaring és négylevelű lóhere. De a szerelmi kellékek ellenállhatatlan ereje leginkább a női testből ered. Azonnali, oldhatatlan kötés érhető el, ha napokig érlelünk a hónunk alatt egy kicsiny cipót, majd az izzadságszagú kenyérkét megetetjük a kiválasztottal, vagy ha a pogácsába belesütjük levágott körmünket (a körömlakkot célszerű előtte lemosni). Jó szolgálatot tehet a szennyesből előkapott bugyi - ha tíz percen át, gyakran kevergetve kifőzzük, a léből erősen cukros teát készíthetünk. Nem szabad veszni hagyni menstruációs vérünket sem: csöpögtessünk pár cseppet pipettával a felkínált almaszeletekre (természetesen kívülre, hogy ne látszódjon), és garantált a siker. Az abszurd iróniát fokozza a tökéletesen steril "álomkonyha" és a realisztikusan prezentált testnedvek közötti feszültség: a kicsiny, áttetsző üvegcsébe zárt vér és vizelet megjelenése a vakítóan tiszta munkaasztalon. Nem beszélve az összegyűjtött, egészen premier plánban megmutatott fanszőrről, melyet díszítőelemként vagy ízfokozóként használhatunk - ez utóbbi esetben a mozsárban összetört pinaszőr a fahéjjal megszórt kávéba kerül. Tanulhatunk még többek közt ráolvasást, láthatunk söröspohárba köpést (ezzel állítólag azonnal visszaszerezhető a hűtlen fél), és olyan humorosan blőd lepattintó technikákat, mint a fordítva felvett ruha (ebben a célszemély nem ismer meg bennünket) vagy az átpisilés a férfi egyik pólójának ujján.

Gőbölyös kritikája kétirányú. Egyrészt rámutat a médiában még mindig egyeduralkodó női képre, a valósággal csak ritkán korreláló tökéletes háziasszony kliséjére - az ideális nő mesterszakács, nyilván kényszeres takarító is, hisz egy szem morzsa sincs az asztalon, kellemesen társalog, kiskosztümben főz és bombanő -, másrészt arra, hogy ez a hamis médiareprezentáció akár mintává is válhat, és így alapjaiban ássa alá a feminista törekvések eredményeit. S bár a film szellemes és szórakoztató, ez a kritika nem elég erős és bátor. Nincs benne kockázat, mint például Nagy Kriszta mára enigmatikussá vált óriásplakátjában (amelyen a bikiniben megjelenő árucikk, azaz a művész fotója alatt a Kortárs festőművész vagyok felirat volt olvasható). Nem lép ki a főzőshow-k világából, mint tette ezt például Tamara Moyzes, aki a csillogó-villogó receptklub díszletei közé egy idegen elemet csempészett: egy roma fiatalembert, aki a robbanóanyaggal töltött knédli elkészítését prezentálta az érdeklődőknek (a Barcsay teremben tavasszal bemutatott munka a csehországi romák helyzetével foglalkozott).

A kiállított fotók még ennél is visszafogottabbak, hiszen maga a lényeg, az apró betűs receptrészletek, azaz a reflexivitás szinte elbújik a hűvösen fényképezett ételfotók között, az imitáció szinte összetéveszthető az utánzottal. A műveket persze tekinthetjük profin megvilágított csendéleteknek is, de olyan populáris vizuális termékeknek is, amelyek az elitművészet rangjára pályáznak. Mindenesetre a műtárgypiac már meghozta a döntést, s gazdára találtak a citromkarikán meredező szőrszálakról készült közeli felvételek is.

Knoll Galéria, Budapest VI., Liszt Ferenc tér 10., nyitva: május 29-ig

Figyelmébe ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.