Ónody Tamás

Csűrhetjük-csavarhatjuk, a két szemben álló nagy pártra alapvetően nem a konzervatív vagy a baloldali politikai elvek érvényesítése érdekében szavaznak, lévén ilyen elveket egyikük sem képvisel, hanem elsősorban a másik iránt érzett ellenszenv miatt. A Fidesz szavazói azt akarják, hogy menjen az MSZP, a szocialistáké, hogy ne jöjjön (annyira) a Fidesz. Vannak ezt alátámasztandó érveik is, az egyik leszerepelt, a másik nem érdemli meg (köztünk szólva mindkettő igaz), de olyannal alig lehet találkozni, hogy valaki világnézeti elkötelezettséggel indokolja a döntését. Hogy a Fideszre azért szavaz, mert az egy konzervatív párt. Hogy a szocialisták azért maradjanak, mert megjelenítik a tiszta baloldali eszmét. A negatív választás a főszabály, amelytől még azok sem térnek el, akik nem mellesleg pozitív érveket is elővezetnek az adott párt mellett. "A csalóra szavazz, ne a fasisztára!" - írta Mihancsik Zsófia e lapban (Elviselhetetlen, tűrhetetlen, siralmas, Magyar Narancs, 2010. január 28.). "Szavazatomat arra a pártra adom, amelyik a legnagyobb eséllyel eltávolítja a közügyektől a jelen helyzetért döntő mértékben felelős szocialista pártot" - írta Ablonczy Balázs ugyancsak e hasábokon (Ha jön az álom, Magyar Narancs, 2010. február 25.).

Sokan mondják: ez hitvita. (Legutóbb a Narancsban Szigel Gábor sugallta ezt: Sóhajtson, köhögjön! Mire jó a több biztosító és mire nem?; 2007. május 31.) Pedig nem hitvitát folytatunk, hanem érvelünk. Általánosan elfogadott alapelvekből vezetjük le, hogy a magyar egészségügy csak akkor képes minőségileg jobb szolgáltatást a mainál sokkal igazságosabb módon nyújtani, ha egymással versenyző, választható magánbiztosítókra bízzuk a finanszírozását.

"Kis János (egyed) megteremtett egy speciest ('az SZDSZ elnöke'), amelynek definícióját a párt az ő személyére szabta" - írta TGM 1991 végén, és fel is sorolt néhány ilyen jellemzőt: erkölcsi tekintélye van, a legokosabb ember Magyarországon, megvesztegethetetlen, minden szava számít, és szereti Brahms kamarazenéjét.

Szólásszabadság vagy vallási tolerancia? A Mohamed-karikatúrák okozta zavarban számos megszólaló, politikus és publicista két liberális elv közötti egyensúlyozásban próbál kiutat találni a feszült helyzetből.