A történelem néha megtréfálja főszereplőit. Tizenegy évvel ezelőtt Gordon Brown, az Új Munkáspárt, a New Labour frissen hivatalba lépett pénzügyminisztere elképesztő - és különösen az Old Labour, a párt tradicionális szárnya számára elképesztő - döntésre szánta el magát: felszabadította a brit nemzeti bankot a kormány irányítása alól. Igaz, más országokban a központi bank függetlensége már rég elfogadott gyakorlat volt ekkortájt, de pont Nagy-Britanniában, 18 év konzervatív kormányzás és a thatcheri reformok ellenére a Bank of England és a monetáris politika még mindig a kormány által előírt vonalat követte. Brown a régi kollektivista gazdaságpolitikától megtisztított, megváltozott Munkáspárt imázsát erősítendő megvált a kormány egyik legfőbb gazdaságszabályozó eszközétől. A piacbarát The Economist ritka lelkesedéssel ezt kérdezte: "Innentől már csak rosszabbak lehetnek a dolgok Gordon Brown számára? Első pénzügyminiszteri bejelentésének politikai zsenialitása olyan magasra helyezte a mércét, hogy ő maga is kínlódni fog, hogy elérje."
