Hochfilzenben karácsony előtt, azon a zord képű délutánon sűrűn, vaskos pelyhekben zuhogott a hó. A pálya széle zsúfolásig megtelt, osztrák, német és orosz zászlók erdője alatt tombolt a polgári körülményekhez illő módokon a közönség (például alpesi kolompokkal "biztatva kedvenceit"). A förgetegből a 45-ös rajtszámú lányt először kevesen figyelték, pedig már az első (számára hibátlan) lövészet után az ötödik helyen futott. A második körre a futóteljesítménye is feljavult, mozgása igézően harmonikussá vált, láthatóan belejött a versenyzésbe: "elkapta a fonalat". És újra hiba nélkül szedte le a hófüggöny mögül az ötven méter messzeségben csücsülő öt kistányért. A harmadik lősorozat előtt már az ő arcát mutatták a helyi kivetítőkön, az ő arcát figyelte a tévék előtt Európa-szerte a biatlonsport közönsége... Egy, kettő, három, négy, jaj, szünet, szünet, szünet... és öt! Megvan!
Kerekes-Fegyveres János