Tóth Csaba

Bármennyire is szeretné a miniszterelnök elhinni, a magyar társadalom nem monolit egység, amely egyöntetűen a konzervatív értékeket támogatja. A modern, ténylegesen toleráns, befogadó – és nem csak „megtűrő” –, kelet helyett nyugatra néző Magyarországnak sok híve van. A következő évek egyik nagy kérdése, megjelenik-e mindez erős és esélyes politikai alternatívaként.

A politika iránt érdeklődők a héten szerte a világon Nagy-Britanniára figyelnek, ahol csütörtökön az utóbbi évek várhatóan legszorosabb választására kerül sor. Nemcsak az eredmények, hanem maga a választási kampány is sok tanulságot hordoz más országok számára is. Nekünk, magyaroknak különösen érdekes a brit választás azért is, mert a 2010 után elfogadott választási rendszer – egyfordulós, többségi jellege okán – minden korábbinál jobban emlékeztet a brit szisztémára. Íme 5, a magyar politika szempontjából is érdekes tanulság, amit már most tudunk a brit választásokról.

A Fidesz nem azért gondolkodott a nemzetközi kapcsolatok vagy éppen a társadalmi tanulmányok alapszak megszüntetéséről, mert fél attól, hogy rezsimjére a nemzetközi és társadalmi folyamatokat értők veszélyt jelentenének. Ha az utóbbi év folyamatai irányadók, mire az idén szeptemberben e szakokat kezdő hallgatók lediplomáznak, a rezsim az ő segítségük nélkül is megdőlt. A helyzet bizonyos szempontból rosszabb: a kormány alighanem elhiszi, hogy az a helyes, ha ő dönti el, ki mit tanul – és hogy a társadalomtudományok haszontalanok.

A magyar politikai közbeszéd - amikor éppen nem a válságról szól - mintha az árpádsávosok fogásában lenne. A legnagyobb ellenzéki - és a közvélemény-kutatások szerint momentán egyébként is legnagyobb - párt "érvelőkártyája" hosszan foglalkozik a Jobbikkal. A honi liberálisok a Jobbik ellenpólusaként tüntetik fel magukat. A kormány pedig ismét a jogrendszer átalakítását tervezgeti, válaszul egy szélsőjobboldali demonstrációra.