A Republikon Intézet kidolgozott egy előválasztási koncepciót, azzal a nem titkolt céllal, hogy bebizonyítsa: lehet, sőt kell is, hogy 2018 előtt Magyarországon a magát „demokratikusnak” nevező oldal ne zárt ajtók mögötti tárgyalásokkal, hanem a választók minél szélesebb körét bevonva válassza ki jelöltjeit – így miniszterelnök-jelöltjét is. Íme, öt érv, miért lenne jó és miért lehetséges egy vélhetően 2017-ben tartandó előválasztás.
| ||
1. Mert előválasztás mindenképpen lesz.
Magyarországon a baloldalon 2014 előtt is volt előválasztás – csak éppen nem így hívtuk, és ami lényegesebb, nem voltak egyértelmű szabályai. Az a küzdelem, ami 2012 és 2013-2014 között zajlott Mesterházy Attila és Bajnai Gordon között – Gyurcsány Ferenc eseti részvételével –, voltaképpen egy sajátos előválasztás volt: a felek gyakran a nyilvánosság és a baloldal politizáló közösségének felhasználásával igyekeztek elérni saját miniszterelnök-jelöltségük elfogását. Nincs okunk azt feltételezni, hogy mindez 2018-ban másképp lenne: biztosan több jelölt lesz, aki alkalmasnak gondolja magát például miniszterelnök-jelöltnek, és közöttük a baloldali pártjainak valahogyan dönteni kell majd.
A 2014 előtti előválasztás azonban szabályozatlan előválasztás volt: a kimenetelt a felek aktuális hatalmi-taktikai pozíciói határozták meg. Közvélemény-kutatások eszközszerű felhasználása, médiakapcsolatok mozgósítása és értelmiségi nyomásgyakorlás jelentették a fő fegyvereket. Éppen az előzetesen elfogadott szabályok hiánya okán nem lehetett tudni, mi a folyamat vége – így amikor a miniszterelnök-jelölt személye (sokadig nekifutásra) eldőlt, már túl késő volt.
Egy előzetesen meghatározott szabályok szerint rendezett előválasztás garantálja, hogy a mindenképpen kialakuló személyi és szervezeti viták világos szabályok mentén, transzparens módon menjenek végbe.
2. Mert a baloldal többszörösen plurális marad 2018-ra is.
A baloldal szervezeti problémái abból adódnak, hogy miközben a Fidesz által rákényszerített választási rendszer egyfordulós jellege együttműködési készséget követel meg, addig ez az oldal belülről erősen tagolt. E tagoltság két elemből áll. Egyrészt, nagyon különböző identitású és világképű pártok és politikusok helyezkednek el ezen a térfélen. Másrészt, a dinamika és innováció gyakran nem a pártok felől, hanem a civilek, mozgalmak és tüntetésszervezők felől érkezett az utóbbi évben – akik viszont a jelenlegi pártoktól igyekeznek távolságot tartani. A baloldal nem nyerhet anélkül, hogy becsatornázná ezeket az energiákat – ám ezt a jelenlegi pártokon keresztül nem fogja tudni megtenni.
Az előválasztás lehetőset ad arra, hogy hidat képezzen a különböző pártok, valamint a pártok és a civil szervezetek között. Ha az előválasztás nyitott és azon bárki elindulhat, akkor a pártokkal szemben kritikus, de politikai ambícióval rendelkező szereplők megmérethetik magukat – demonstrálva valódi társadalmi súlyukat és mozgósítási képességüket. Nem elhanyagolható a legitimációs szempont sem: ha valaki egy több hónapon át tartó, nyilvános előválasztáson teljesít jól és kap szavazatokat, a potenciális partnerek is jobban elfogadják majd az eredményét.
3. Mert még van idő kidolgozni a részleteket.
A Fidesz baloldali ellenzéke sok problémával küzd – vannak azonban erősségei is. Az egyik ilyen az idő. Politikatudományi közhely, hogy egy új választási kampány az előző választások másnapján kezdődik. 2010 és 2014 között azonban ezt az igazságot csak a Fidesz – és talán a Jobbik – értette meg. A baloldal mintha azt gondolta volna, elég várnia, és az „inga” automatikusan visszalendül.
2014 után ezt semmilyen felelős politikai szereplők nem gondolhatja – és talán nem is gondolja. 2015 tavaszán még három év van hátra a következő választásokig; ez bőségesen elég idő lefolytatni a szükséges tárgyalásokat, kidolgozni a részletszabályokat és politikai konszenzust teremteni az előválasztás köré.
| ||
4. Mert már a választás előtt kampányhelyzetet hoz létre.
A baloldal egyik legkomolyabb problémája, hogy belső vitái a választók számára gyakran irrelevánsnak tűnnek – miközben a média szűrőjén gyakran éppen csak ezek a belső viták jutnak át. Az előválasztás lehetőség arra, hogy ezt a hátrányt a baloldal előnnyé változtassa. Ha 2017-ben, egy évvel a választások előtt létrejön egy látványos, a szereplők közötti nyilvános vitákat tartalmazó, a választók tíz- vagy akár százezreit elérő előválasztás, az lelkesítheti a baloldal szavazóit, felkeltheti a figyelmet a baloldal jelöltjei iránt és kiváló „előkampányt” jelenthet 2018-ra. Érdemes emlékezni: amikor a baloldal legutóbb, 2006-ban választást nyert, az MSZP már 2005 őszén, az SZDSZ pedig még korábban elkezdte a kampányát. Az előválasztás ilyen előkampányba kényszeríti bele a feleket. A legitimációs előny, a potenciális aktivisták elérése és a hálózatépítés további előnyöket jelent.
5. Mert talán most esély nyílik politikai támogatást találni a javaslat mögé.
Az előválasztás magyar meghonosítása nem új ötlet. Szakmai fórumokon Tóth Zoltán fogalmazott meg korábban ilyen javaslatot, és voltak pártok és politikusok, akik már 2014 előtt is szorgalmazták bevezetését. Most azonban mintha egyre szélesebb elfogadásra számíthatna; e tekintetben új helyzetet hozott létre, hogy a legerősebb baloldali ellenzéki párt, az MSZP elnöke is nyilvánosan elkötelezte magát a javaslat mellett. Mindez azt jelenti, hogy politikai konszenzus jöhet létre az előválasztás szükségességéről. Tekintve, hogy a legutóbbi választás előtt mennyire messze voltak e pártok bármilyen közös szabályok elfogadásától, 2015-ben itt tartani egyáltalán nem lebecsülendő eredmény.
*
Az előválasztás nem csodaszer és nem gyógyír a baloldal minden problémájára. Ahogyan minden olyan elképzelés, ami újszerű megoldásokat javasol, komoly kockázatokkal is bír. E kockázatok – a kampány esetleges negatív jellege, az ellenérdekelt felek obstrukciója, a választók esetleges közönye – előválasztás nélkül is megjelennek. Az előválasztás kockázatos lépés – ám kockázatvállalás nélkül a Fidesztől balra álló pártoknak ma aligha van esélyük a Fidesz, illetve a Jobbik legyőzésére.
