Világi Mariann

Hoffmann Rózsa legfrissebb nyilatkozata szerint számára alig van fontosabb a tanfelügyelőknél. Igaza van, mi is adnánk feladatot nekik – szerény javaslatunk előtt pedig az államtitkár asszony terveihez fűzött netes kommentekből is válogatást adunk.

A szakszervezet most úgy látja, hogy a káoszban ő segít tisztázni, rendet tenni, és ezt eredménynek tartja. Tudja, hogy ez nem így van, de „józan belátásból” a kardinális kérdéssel, a teljes központosítással – úgy tűnik – már leszámolt.

Avagy hogyan dönthetünk a nyelvek és a nyelvtanulás jellemzői alapján arról, hogy a magyar iskolákban melyik idegen nyelvet kezdjék tanulni a gyermekek.

Az intézményfinanszírozás és az irányítás szelleme nem kapcsolódik pedagógiai értékekhez.

Gondoltam, mivel már levelezésben állunk - bár egyoldalúan - megkérnélek, légy segítségemre abban, hogy én egy kicsivel korábban megtudjam a tutit, és elmondjam végzős tanítványaimnak, hogyan kalkulálhatnak legügyesebben a felvételi jelentkezéseknél a várható helyzetben. A most végzős középiskolások felvételi kilátásain ez ugyan már nem sokat segít, de így az én tekintélyem nőne.

„Sajnos sokszor nem vagyok elég fegyelmezett, és kitérőket teszek a tankönyvből. Saját anyagokat is szoktam készíteni, nem is mondanám meg, hogy milyen modern technikai eszközökkel, mert még kikapnának ezek az eszközök, és a gyerekek is meglátnák, milyen volt a géprombolók indulata a legújabb kor hajnalán.”

A készülő közoktatási törvény, úgy tűnik, megemelné a tanárok kötelező óraszámát és iskolai munkaidejét. Bár a törvény gazdái nem beszélnek nyíltan - és a törvénytervezet publikus, 2010. decemberi változata 19-22 kötelező tanórát foglal írásba -, rosszat sejthetünk: a hírek egy ideje már heti 28 kötelező tanítási órát és 32 óra kötelező iskolai bent tartózkodást emlegetnek, ami a teljes munkaidő 80 százaléka. Ez utóbbi nemcsak a magyar hagyományokban, de világviszonylatban is szinte ismeretlen elképzelés.