Nagy öröm, hogy néhány nap alatt A közoktatásért című petíciót több mint háromezren írták alá. Durva becslés szerint talán csak minden ötödik aláíró nem vállalta a nevét, feltehetően jogos félelemből vagy elővigyázatosságból. A száz fölötti kommentelő szövege összeszerkesztve kiadna egy valódi oknyomozó riportot a közoktatás pillanatnyi állásáról, érintve sok mindent a tankerületi alkalmazottól az iskolaigazgatón át a tanárokig.
A kommentelők közül többen írnak elemzően. Az egyik esetben az államosítást nem bánó hozzászóló szemét igyekszik iskolaigazgató érvekkel felnyitni:
„Semmi okom hurráoptimizmusra, amikor sokadmagammal együtt azt tapasztalom, hogy a Tanker. igazgatójának, aki pedig immár a főnökünk, a legtöbb dologról, amiben pedig kinevezésével teljes irányítói jogosultságot kapott, fogalma sincs. Idővel talán megtanulja, de a rá váró feladathoz képest ilyen kevés tudással kinevezni? Ez felelős hozzáállás? Kedves „26-os”! (A kommentekre számmal lehet hivatkozni. – V. M.) Idővel azt is a bőrén fogja tapasztalni, mennyivel egyszerűbben, gyorsabban és eredményesebben intéződtek el az iskolai mindennapokban felmerülő kérések, ügyek a korábbi, önálló működés közben. Mindazokat, amiket az ön igazgatója is házon belül, egyedül volt jogosult megoldani (és természetesen anyagi forrás is rendelkezésére állt hozzá), most majd kétfelé kuncsorogva lesz kénytelen – legalább részben – elintézni. Kétfelé: úgymint működtető önkormányzat és állami fenntartó felé, hiszen ezután kizárólag náluk lesz a pénzeszsák. Míg az iskolákban volt gazdálkodási lehetőség, a bérmegtakarítást házon belül oszthattuk szét. Mostantól kezdve nemhogy ez nem lehetséges, de saját döntés alapján még pl. postabélyeget sem vehetnek az iskolák, mert egy fillér fölött sem rendelkeznek az igazgatók.”
Csatang a legtöbb megszólalóhoz hasonlóan számos élő és mindennapi témát említ egyszerre:
„Nem tudjuk, hogy mi lesz a nyugdíjas korú tanárainkkal. Ha lesz tankerületi igazgatónk, akkor kirúgja őket? Vagy majd csak nyártól? Ha nem lesz elég tanár, aki fizikát vagy kémiát tanítson, akkor kerületen belül fogja kötelezni az ott maradókat, hogy iskoláról iskolára járjanak? Ki fizeti a szalagavatót, és milyen pénzből? Ha tavaly az önkormányzat azt mondta, hogy indíthatunk új osztályokat szeptembertől, akkor az még érvényben van, vagy még az új igazgatónak is rá kell bólintani? Hogy lehet így nyugodt légkörben tanítani?”
Igazán kedvelhető a rövid és velős kommentelő, akinek az a javaslata, hogy az államtitkár asszony ne csak krétát vegyen, ahogy azt javasolta, mivel az már az összes átkosban is megszokott volt, és erről neki is valós ismerete lehet. Ennél azonban továbbmegy szkeptikus: „H. R. szerint az államosítás egy sikertörténet. Jó lenne, ha újra tanítana a saját maga által kidolgozott rendszerben.”
Szerény javaslat a cikk írójától
A jelenlegi és jövendő tankerületisekből és megyei hivatalosokból, amikor a létszámot majd teljesen feltöltik és működőképesek lesznek – mert hogy azok lesznek, az bizonyos – sok-sok tantestületet lehetne kiállítani mindenféle iskolatípusban. A jelenlegi pedagóguslétszám 10 százalékát kitennék.
Ha sajnálná őket ezért bárki is, akkor egy újabb kommentelőt szeretnék idézni, aki szerint mindenki szabadon dönt arról, hogy fejsze vagy farönk akar-e lenni. A fejsze egyébként is nemesebb és drágább jószág, mint a farönk.
A későbbi leépítések, iskola-összevonások után az ilyen, immár kísérletinek nevezhető iskolák, tantestületek közelíthetik a 20 százalékot is. Ha nincs fűnyírós leépítés, csupán ésszerűsítés, akkor kicsit kevesebbet. A jelentkezés önkéntes alapon történne.
Szerény javaslatom szerint ezek volnának azok az iskolák, amelyek a most bevezetett és 2013 szeptemberétől kiteljesedő eljárásrendben működnének. Vezetőnek elég lenne egyetlen személy, nevezetesen az, aki jelenleg a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ vezetője, hiszen a rendszer alá tartozó tantestületi tagok kívülről és belülről is fújnák az összes rendeletet, rendelkezést, napi szintű eljárási szabályt. Persze még meg kell tanulniuk a rájuk vonatkozó kerettanterveket, és ősztől az egyetlen tankönyvet a saját tárgyukból. 60 órás képzés elvégzésével, ha tanári diplomával vagy hasonlóval rendelkeznek, a jelenlegi szabályozáson túl nemcsak erkölcstant, hanem bármilyen tárgyat taníthatnak. Ha egyik-másik kolléga kidől a sorból, utazó tanárok is lesznek. A közoktatásra szánt költségvetési hányad rájuk eső részét – se többet, se kevesebbet – megkapják. Mind a fenntartási, mind a működtetési pénzeket. Havi forgórendszerben, igénybe véve a 32 órás elszámolandó munkaidőt, beszerzéssel, kézbesítéssel és más, szükséges kisegítő tevékenységgel is foglalkoznak. Ezt a beosztást az igazgató végzi, önkéntes jelentkezés vagy kijelölés alapján. Ha másképp nem megy, kiszabott időkeretben a tanárok elhagyhatják az iskola területét is. Vállalják el továbbá szorgalmi feladatként (önkéntes felajánlással!) a teljes latin ige- és főnévragozási rendszert és a római császárok neveit (a konzuloké ne legyen kötelező).
A többi iskolát meg hagyják meg korábbi állapotában, mindazzal a tanszabadsággal, ami valóban alkalmas az adott iskola adott tanulóinak oktatására, nevelésére. Persze, legyen úgy: az országos mérési és vizsgakövetelményeket mindenkinek teljesíteni kell. A költségvetésből járó és juttatott forrásokat pedig egyenlő arányban kapja meg minden állami és nem állami közoktatási intézmény.
Normális és sikeres tanintézményekre is szükség lehet még ebben az országban!
