| Úttörőinduló Ej, haj, száll az ének, zeng az ének, szép az élet. Hogy mihozzánk jöjjön mind, ki tettre kész és fiatal. |
Tárgyal az oktatási kormányzat és a szakszervezet. Ki és miről beszél? Tárgyalnak a kosztümök, a nyakkendők, a nyitott inggallérok. Kapunk sajtóhíreket, amiket biztos lehet cáfolni, hiszen a sajtó torzít. Nem értem. Nem akarom napról napra érteni, ami a napnál is világosabb, azt, hogy az alapvető kérdéseket régen eldöntötték.
Olvasom: „...a tanított órák száma nem emelkedik, de a munkaidő 80 százalékát pedagógiai munkával kötelező eltölteni, ami 32 órát jelent hetente a pedagógusoknak. A törvény azt is szabályozza, hogy ebből a kontaktórák száma nem lehet több heti 22–26 óránál.”
A „tanított órák” száma nem emelkedik? Kié? A gyerekeké? A tanároké? Mihez képest? A CXC. (190.) törvényhez képest? Mert az valóban 22–26 (tan)órát mond. És mit jelent a „kontaktóra”? Ez a fogalom eddig a közoktatásban nem játszott. Persze a 26 kötelező tanóra sem. Amikor miniszterünk és államtitkár asszonyunk középiskolás volt, majd az utóbbi iskolaigazgató is, bizton állíthatjuk, hogy a középiskolai tanárok kötelező óraszáma 18 óra volt. Később kúszott fel 20-ra, 22-re. De ennek is vége.
Vettem egy stopperórát, olyat, aminek videorögzítője és USB-csatlakozója is van. Beköthetem majd abba a számítógépbe, amely elsőként az igazgatóhoz, tőle a tankerülethez, majd a Klebersberg Intézményfenntartó Központhoz, röviden a „Kunó Művekhez” továbbítja a pedagógusi tevékenységemet. Mindig bekapcsolom majd, amikor gyerekkel kommunikálok, persze csak az iskola falain belül. Ha e-mailen, telefonon keresztül kontaktálunk, azt szorgalmi feladatnak tekintem. Helyes lenne, ha egy ilyen órát az állam biztosítana minden pedagógusnak, egyébként ez is valamelyik vagy az egyetlen igazgatóhelyettes napi feladata lesz, az iskolának meg még magasabb lesz a papírfelhasználása.
A „32 órás pedagógiai munkához” nem elég a stopperóra, ahhoz fogalomtár is kell. Mi tekintendő pedagógiai munkának? Tippelek: értekezletek, dolgozatjavítás, szakkörök biztosan. Felkészülési idő talán. Ha egy osztályfőnökkel egy nehezen kezelhető gyerekről beszélek a tanári egy nyugalmasabb négyzetméterén – tegyük fel – álló helyzetben, az bizony már kétes. Kirándulások, múzeumlátogatások, érettségi ügyeletek, versenyügyeletek, kötelező kísérések?
Zavarba ejt, hogy mi van a maradék 32–22 vagyis 8 órával. Akkor szabad könyvtárba, könyvesboltba menni, netán otthon szakirodalmat olvasni? Vajon a könyvtárba közlekedés ideje is ebbe a 8 órába számítható bele?
Kérem a taxatív felsorolást, különben elveszünk a sűrűben. Erős önreflexióval sem tudom, hogy mikor dolgozom. Jó-jó, nem kell ezt komolyan venni – mondják és teszik majd sokan. A lényeg, hogy le legyen papirosozva. Azért ez nem így van. Ezt csak ott fent gondolják így, cinikusan, mint régen. Nem részletezem a következményeket. Akár valós, akár korrupt helyi megoldások születnek, helyesebben a kettő változatos keveréke, mindenki mentális egészsége sérülni fog. Ez is lehet cél. A birkák és a villanypásztor tud működni. A lovakat meg lelövik, ugye?
Komolyra fordítva: A Pedagógus Szakszervezet elnök asszonya úgy érti a tárgyalásokból, hogy az iskolák finanszírozásának kiszámítása már körvonalazódott, és a szakszervezet mintegy arra törekszik, hogy a rendszer gyengeségeit módosítókkal javítsa fel, ha már sikerült tárgyalóasztalhoz kényszeríteni a kormányzati oldalt. A sztrájk léggömbje magasan száll, lassan túl a szemhatáron. Miről is van szó?
Úgy tűnik, hogy megállapodtak a szakszervezetekkel: a tisztán állami költségvetési finanszírozás (tehát ez nem a tanári óraszám) kiszámításának alapja a heti 22 kötelező tanóra és egyfajta, még definiálatlan közepes osztály, csoportlétszám lesz. Ezt a szakszervezetek a maguk részéről eredménynek tekintik. A diákoknak járó összes óraszám évfolyamonként a törvényben szerepel, tehát ez pillanatnyilag konstans szám. Ugyanakkor még ismeretlen, hogy mennyit ér forintban egy tanóra, és mi adja ki januártól egy intézmény forintban számolt költségvetését. A költségvetésre december közepéig várni kell, de karácsonyra minden pedagógus látja majd az ajándékot. A csomagolásra nem kerül név, így nem tudja, melyik az övé, és hogy személy szerint ő kapott-e ajándékot.
A Kunó Művekben mindezt már pontosan láthatják, hiszen ha emberek nem is, de a számítógépek minden bizonnyal hónapok óta kattognak valahol, hogy feldolgozzák azt a közel 60 oldalnyi statisztikát, amelyet ősszel minden iskolától begyűjtöttek.
Az ősszel begyűjtött statisztikák nemcsak láthatóvá teszik az államgépezet számára a jelenlegi közoktatási finanszírozást, amit eddig csak az állami költségvetési sorokból láttak, az önkormányzati hozzájárulásokat nem igazán ismerve. Az iskolák kötelező adatszolgáltatása most pontosan kiszámíthatóvá teszik a pedagógusok életkorbeli, nembeli, képzettségbeli megoszlását, hasonlóan az iskoláskorú gyermekekéhez. Megvan náluk a teljes adatbázis, az iskolai népesség-nyilvántartás és az „iskolai népszámlálás” részletes anyaga. Most már csak generálni kell azokat a modelleket, amelyek szerint az iskolákat újrahasznosítják: összevonják, szétválasztják, meghatározzák belőle a pedagógusok létszámát, a kötelező nyugdíjazást, az elbocsátások konkrét számát, a gyermekek té és tova irányítását, a leltárba vett eszközök, felszerelések mozgatását az utolsó Petri-csészéig.
A szakszervezet most úgy látja, hogy a káoszban ő segít tisztázni, rendet tenni, és ezt eredménynek tartja. Tudja, hogy ez nem így van, de „józan belátásból” a kardinális kérdéssel, a teljes központosítással – úgy tűnik – már leszámolt.
A pedagógusi életpályamodell persze majd beindul. A mostani ötvenesekre, a derékhad jó részére már nem fog vonatkozni. Ők döntően vagy teljes létszámban maradnak a közalkalmazotti bértáblában. A harmincasok, negyvenesek – az állami iskolákban – a kormányhivatalok minősítési verdiktje szerint lépegethetnek előre, ha sikerül jól alkalmazkodniuk a kötött tantervekhez és az egyéb pedagógiai, kapcsolati rendszerekhez. Nincs automatizmus, jól kell viselkedni. A kezdők, a fiatalok meg majd eldöntik, hogy egyáltalán belépnek-e a rendszerbe, vagy más pályára mennek, netán az egyházi szférába, ahol speciális kritériumok is érvényesülhetnek, és számíthatnak a kézből etetés kegyére. Én most a piaristákat javasolnám, akik pár hete kaptak a miniszterelnök kegyéből több mint egymilliárd forintot, amit további milliárdok követnek.
Utóirat:
Jó tanárok nélkül csak rossz iskola lehetséges. Szabad, felkészült, kreatív, gyermekek felé forduló tanárokkal lehetséges jó iskola is. De nincs olyan iskola, amelyet központilag ne lehetne fojtogatni, megfojtani.
