Tamás Gáspár Miklós

"Ma meg fogsz, eb, halni." Szidi Ahmed basa Linczigh János kolozsvári királybírónak, 1660 A Gyurcsány-eset vizsgálatát többféle szemszögből is el lehet végezni. Én az ügy ideológiakritikai elemzésére vállalkozom. Mivel Gyurcsány személye és tevékenysége a politikai harcok középpontjában áll, természetesen gyáva dolog volna az állasfoglalást kikerülni, ezért egyszerűen leírom a véleményemet a közkeletű polémiákban fölvetett kérdésekben, hogy rátérhessek voltaképpeni témámra.

A jobboldali spicli-, vamzer- és smasszersajtó immár hónapok óta terjeszt mindenféle sötét rágalmakat a magyarországi filozófusokról, persze főleg azokról, akiket politikai ellenfeleknek vél; de mivel a célba vett gondolkodók egy része se nem liberális, se nem baloldali - vagy alig lehet róla tudni, miféle -, világos, hogy a kissé megbuggyant völkisch propagandistáknak a filozófia mint olyan ellenszenves. Arról nem is szólva, hogy mindenki számára kiderült: a vádak tarthatatlan szamárságok. Nem meglepő, hogy az állam költ a kultúrára és a tudományra; ami történt, a szokásos állami mecenatúra, semmi egyéb. (A korábbi kifogások az MTA Filozófiai Kutatóintézetének néhány munkatársával szemben úgyszintén mondvacsináltak és ostobák voltak.) Itt a paranoid/denunciáns médiák (beleértem a blogoszférát és a közösségi portálokat is) láthatólag a filozófiára (nem az ókortudományra, nem a régészetre) gerjedtek. (B. Gy. kormánybiztosról, a telek- és a metafizikai spekuláció hivatalos üldözőjéről illemtani és népegészségügyi okokból nem értekezhetem.)

Ha ez a szerény írás némileg hűvösebb lesz, mint hasonló témák esetében a demokratikus sajtó átlagos hőfoka, kérem a nyájas olvasót, vegye tekintetbe, hogy a polgári köztársaságtól való világnézeti távolságom nagyobb, mint - föltehetőleg - az övé.

Rég nem volt alkalmam hatalmon lévő magyar nemzeti jobboldallal foglalkozhatni. Már szinte el is felejtettem, milyen érzés. Ha én magam nem változtam volna meg közben, unnám a témát, mert a magyarországi - és általában a magyar - nemzeti konzervatívok pontosan ugyanolyanok, mint voltak, persze az idő teltével kop., pecs.

Olyan népszerűtlen, közunalomnak örvendő, legjobb esetben ellenszenvet ébresztő témáról szeretnék itt szót ejteni, amelynek a puszta említése is árt az ember reputációjának. Kelletlenül, vonakodva, pusztán kötelességtudásból írok róla, biztos lévén benne, hogy az olvasó türelmetlen, ingerült legyintéssel tér majd fölötte napirendre.