Idehaza inkább az Index munkatársaként ismerik, de külföldön ő az egyik legmenőbb magyar dobos. Az idei évet például New Yorkban kezdte Jim Jarmusch és a Sonic Youth legendás gitárosa, Lee Ranaldo társaságában.
Az elvásó, szétmálló magnószalagok túlvilági hangjaira épülő The Disintegration Loops-szériával nemcsak az ambient műfajában, hanem a szeptember 11-i tragédiára reflektáló amerikai művészeti alkotások nagyobb körében is maradandót alkotott. Nemrég a Trafóban lépett fel, akkor beszéltünk vele.
A tenorszaxofonnal trancsírozó norvég zenész a konzervatórium alatt metálzenekarokban játszott, a dzsessz tanszak elvégzése óta megszámlálhatatlan mennyiségű dzsesszzenekarban, big bandben, indie rock bandában vagy épp popzenekarban fúj. Épp most adott ki egy lemezt a Jü nevű magyar formációval – ennek apropóján kérdeztük.
Izlandot háromszázezren lakják, és egy ideje úgy tűnik, mintha a szigetország minden polgára nemzetközileg is jegyzett pop- vagy rockzenekarokban játszana. Hogyan és kik működtetik az izlandi könnyűzenei színteret? A helyszínen kerestük a választ.