- kg -

Jó, de ki menjen a cég piszkos ügyeiért börtönbe?

A 14. századi Franciaországban járunk, délután négy órakor.

Daniel Brühlnek rossz napja van.

Hát, ez gyors volt. 2018-ban Dánia sikeres kísérletet hajtott végre a másfél órányi feszültségfenntartás terén. 

Az örök dilemmák között is előkelő helyen szerepel, hogy hogyan nézzünk Bond-filmet.

„Egy gyilkosságot akarok bejelenteni.” „Kit gyilkoltak meg?” „Engem.”

Régen közérzetfilmnek hívták az ilyesmit, alighanem most is.

Valahol Angliában járunk, egy lakóautóban.

Annyiféleképpen láthattuk már 9/11-et: lent voltunk Nicolas Cage-dzsel a tornyok romjai alatt (Oliver Stone: World Trade Center) és fent voltunk a repülőn a terroristákkal küzdő utasokkal (Paul Greengrass: A United 93-as).

A valóságtól kábé másfél utcányira laknak a rom-kom hősök, azok a lányok és fiúk, akik Ernst Lubitsch óta addig-addig utálják egymást, míg végül heves ölelésben forrnak egybe, beteljesítve a boldog véget.

Állati jók az állatversek, Romhányitól ennyi tellett, hogy ez sok-e avagy kevés, hívjon gyorsan felkent ítészt.

John David Washington egész hétköznapian fest, ahogy menekülő turistaként lejtőkön ereszkedik alá.