- kg -

A vonatos Christie-klasszikus megvolt, ideje volt rátérni a hajósra.

Ötmilliárd dollár!

Megy a lekezelő viccelődés és fanyalgás Roland Emmerich új világvége-filmjéről, előkerült a jó öreg „olyan rossz, hogy az már jó” fordulat is, szegény Rolandba mindenki rúg egyet.

Az ős Star Wars-rajongó olyan, mint a Tatooine-on élő buckalakók.

A szótárszerkesztők köztünk élnek, a világra jönnek, szótárt szerkesztenek, majd távoznak közülünk, ám munkásságukról csak ritkán emlékezik meg Hollywood.

Valakik ellopnak valakitől valamilyen csodafegyvert, ebben ma már nincs semmi rendkívüli, ha hétfőn délig nem kerül valami anyaszomorító gazember kezébe egy kiberfegyver, pánik tör ki hollywoodi középvezetői szinten, akár az ebédszünet is veszélybe kerülhet.

Ott hagytuk el három éve a Jussi Adler-Olsen krimijeiből készült Q-ügyosztályos filmeket, hogy ez a vége, a negyedik epizódban Nikolaj Lie Kaas és Fares Fares utoljára jártak el a koppenhágai főkapitányságon porosodó aktákba zárt ügyekben.

A „boy meets girl” egyszerűségét követve így fest az új magyar film tartalma.

Amikor Tom Hanks partra szállt, hogy megnyerje a második világháborút, az történelmileg éppoly örömteli pillanat volt, mint popcornilag.

A Blue Jasmine (2013) óta Woody Allen (86) pályafutásának leszálló ágában vagyunk ismét.

Minden műfajnak megvannak az önbeteljesítő mondatai.

Ki tudja, mikor láthattuk utoljára Jeremy Ironst Jávor Pál-bajusszal és selyemsállal a nyakában mint talján arszlánt ripacskodni.