A szálak ismét Kenneth Branagh kezében futnak össze, úgy rendezőként, mint Poirot-ként – érthető döntés, hiszen már az Orient expresszen is milyen derekas munkát végzett összes minőségében. Branagh híres arról, hogy Shakespeare-től Hamupipőkén át Thorig bármit megfilmesít, ami az útjába kerül, és e lefegyverző mindentudást sosem rest a középszer szolgálatába állítani.
Nem a gőz, hanem a szolid, polgári unalom hajtotta az Orient expresszt, tehát igazi klasszikus volt ahhoz képest, amit Branagh Agatha-üzemmódban másodjára elkövetett. Poirot idétlen bajuszinstallációja mellett felrémlik a 2017-es filmből, mintha a sztárok legalább élvezték volna az old school vonatozást, végül is kellemes lötyögés volt, kis befektetés, nagy hozam, nulla feszültség. Ezúttal oda e kis örömünk is, Gal Gadot alig húzó húzónévként változatos ruhakölteményekben kókadozik, Armie Hammer pedig legfeljebb a viselt dolgai miatt hívja fel magára a figyelmet.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
