- kovacsm -

A kinőtt zakós nyafka indie-mezőny a tiniket kényezteti, reumás rock 'n' roll veteránok számára sajnos nemigen van mondanivalója. Az elmúlt évtizedet az ugrabugra új-new wave zenekarok uralma jellemezte, alternatívát csak a klónozott énekes-dalszerzők édeskés savanyúsága és a neoprimitív barlangi pszichedelikusok kornyikálása jelentett.

Posztrock? A tiédet! A posztrock kifejezés az utóbbi időben valósággal szitokszóvá vált, de igazából sosem volt értelme. Mert miről is van szó? A posztrock az ének kiiktatásával megszabadult a szavak terhétől, és a progresszív rock meg a dzsessz rafinált hangképeinek becsempészésével fokozta a zeneiséget.

A Mercury Revet a Pink Floydhoz hasonlítani jó nagy hülyeségnek tűnik, nemcsak nagyságrendileg, de sok más tekintetben is, mégsem haszontalan talán elindulni ezen a vonalon, mert - mint látni fogjuk - meglepő egyezésekre derülhet fény. Jonathan Donahue zenekara is igen erősen indult, csodásan degenerált gitárzenéjük a kilencvenes évek elején a legizgalmasabb hallgatnivalók közé tartozott.

8 kis kritika

David Coverdale megragadja a mikrofonállványt, feje tetejére fordítja, felmutat vele az égre, és félreérthetetlen mozdulatokkal sikálni kezdi a rudat.