lemez - TRICKY: KNOWLE WEST BOY

  • - kovacsm -
  • 2008. szeptember 4.

Zene

8 kis kritika
Erre a lemezre a kutya se számított. Az öt év, ami a legutóbbi, meglehetõsen halovány Vulnerable óta eltelt, épp elég volt ahhoz, hogy Trickyt elfelejtse a világ. Aztán egyszer csak felbukkan ez a CD, egy nõi álarc mögül figyelõ pofával a borítón. Ráadásul a Suede egykori gitárosa, Bernard Butler volt a producer, és a Franz Ferdinandot futtató Domino a kiadó. Álljon meg a menet! Biztos, hogy ez itt az a Tricky?

Na jó, Butler csak papíron producer, pancser volt, nyilatkozta valahol a mester, inkább megcsinálta az egészet nélküle. Tricky maradt az a fafejû zseni, aki volt, és a Knowle West Boy éppen ennek köszönheti a varázsát. Nincs hencegõ modernkedés, semmi dub-step, grime-step, grime-hop... Tricky nem veszi vissza a kölcsönt, amivel a manapság menõ, zord hangulatú tánczenék megszületéséhez hozzájárult. Fittyet hányva az aktuális divatra, csak letesz az asztalra tizenhárom számot. Úgy szólnak, mintha tizenhárom éve születtek volna, legalább. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne bennük kakaó. A füstös bárdzsessztõl a döngölõs diszkópunkon át az indokolatlan Kylie-feldolgozásig van itt minden, idõnként, láss csodát, még némi trip-hop is becsúszik. És a sokféleség ellenére nagyon egyben van a dolog. Állítólag a bristoli gyerekkor emléke ihlette a lemezt, Knowle West, a kerület, ahol felnõtt. Igaz lehet, mert hallani, hogy mélyrõl jön. Van benne érzés és tapasztalat. A legtöbb számban új barátok énekelnek, fiatal arcok, akikkel jártában-keltében összehaverkodott. A Joseph és a Veronika is ilyen, ezeket Tricky az énekesükrõl nevezte el. Kedves gesztus.

Domino/Neon Music, 2008

****

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.