Na jó, Butler csak papíron producer, pancser volt, nyilatkozta valahol a mester, inkább megcsinálta az egészet nélküle. Tricky maradt az a fafejû zseni, aki volt, és a Knowle West Boy éppen ennek köszönheti a varázsát. Nincs hencegõ modernkedés, semmi dub-step, grime-step, grime-hop... Tricky nem veszi vissza a kölcsönt, amivel a manapság menõ, zord hangulatú tánczenék megszületéséhez hozzájárult. Fittyet hányva az aktuális divatra, csak letesz az asztalra tizenhárom számot. Úgy szólnak, mintha tizenhárom éve születtek volna, legalább. Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lenne bennük kakaó. A füstös bárdzsessztõl a döngölõs diszkópunkon át az indokolatlan Kylie-feldolgozásig van itt minden, idõnként, láss csodát, még némi trip-hop is becsúszik. És a sokféleség ellenére nagyon egyben van a dolog. Állítólag a bristoli gyerekkor emléke ihlette a lemezt, Knowle West, a kerület, ahol felnõtt. Igaz lehet, mert hallani, hogy mélyrõl jön. Van benne érzés és tapasztalat. A legtöbb számban új barátok énekelnek, fiatal arcok, akikkel jártában-keltében összehaverkodott. A Joseph és a Veronika is ilyen, ezeket Tricky az énekesükrõl nevezte el. Kedves gesztus.
Domino/Neon Music, 2008
****
