- kyt -

Nyolcszáznegyvenmillió ember éhezik tartósan, és naponta negyvenezren halnak meg azért, mert nem kerül elegendő táplálék a szervezetükbe. A múlt heti római tanácskozás zárónyilatkozata is csak arra a jogi kötelezettségekkel és szankciókkal nem támogatott ígéretre vállalkozott, hogy 2015-ig a felére csökken az éhínségben élők száma.

Egyrészt örökké tart, másrészt meg igazából csak most kezdődik az amerikai elnökválasztási kampány. Clinton (demokrata, kor: 50 év, vérnyomás: 126/70, koleszterinszint: 191 mg/dl) és Dole (republikánus, kor: 73 év, vérnyomás: 110/74, koleszterinszint: 154 mg/dl) körül most már lényegében kirajzolódott a mezőny.

A ruandai népirtás árnyékában és szomszédságában, a hasonló etnikai összetételű, hasonlóan kicsi és sűrűn lakott Burundiban három év óta lényegében ugyanaz folyik, állandó összecsapásokkal, néha egy-egy derekasabb mészárlással. Az utolsót aztán a múlt héten egy puccs követte, ezt pedig békét ígérő fogadkozás.

Világszerte egyre nagyobb a gazdagság és a szegénység szélső pólusainak a távolsága. Így van ez az országok között és az egyes országokon belül is. Az ENSZ Fejlesztési Programjának múlt heti jelentése szerint nincs sok összefüggés a gazdasági növekedés és az életkörülmények javulása között, amit persze eddig is lehetett azért sejteni, de most számokkal is bizonyíttatott.

Ismét volt egy nagy, tematikus ENSZ-konferencia, mégpedig a városokról, a nyomorban, mocsokban, kipufogógázban fuldokló óriásokról. Isztambulban kimondták, hogy mindenkinek joga van emberhez méltó lakáshoz, a kormányoknak pedig kötelességük megteremteni az ehhez szükséges feltételeket. Ilyeneket mindig ki szoktak mondani, aztán mennek tovább a dolgok a maguk szövevényes útján, a küldöttek hazautaznak, néhány hektár trópusi őserdőnyi papír pedig a szemétgyűjtő konténerekben landol.

Aprólékos volt a méricskélés, precíz a centizés, a döntés viszont lendületes. Az április 21-i olasz választások gyôztese, a balközép Olajfa-koalíció miniszterelnök-jelöltje, Romano Prodi múlt pénteken, pár órával kormányfôi megbízatásának kézhezvétele után már át is adta Scalfaro államfônek a kabinetlistát. Valószínű, hogy a kormány megkapja a törvényhozás bizalmát, kérdéses viszont, hogy mikor, milyen számlát nyújtanak be ezért a szükséges külsô támogatók.