Világszegénység: Mélyül a szakadék

  • - kyt -
  • 1996. július 25.

Külpol

Világszerte egyre nagyobb a gazdagság és a szegénység szélső pólusainak a távolsága. Így van ez az országok között és az egyes országokon belül is. Az ENSZ Fejlesztési Programjának múlt heti jelentése szerint nincs sok összefüggés a gazdasági növekedés és az életkörülmények javulása között, amit persze eddig is lehetett azért sejteni, de most számokkal is bizonyíttatott.
Világszerte egyre nagyobb a gazdagság és a szegénység szélső pólusainak a távolsága. Így van ez az országok között és az egyes országokon belül is. Az ENSZ Fejlesztési Programjának múlt heti jelentése szerint nincs sok összefüggés a gazdasági növekedés és az életkörülmények javulása között, amit persze eddig is lehetett azért sejteni, de most számokkal is bizonyíttatott.

Kínos esemény lehetett, amikor nemrégiben meghívtak harmincöt nagyon-nagyon szegény embert a világ húsz országából Genfbe, a Nemzetek Palotájába. De biztosan adtak enni, talán ajándék fényképalbumot is osztottak, és fel lett híva a figyelem a világszegénységre, ez is megvolt, és ez jó. A szélsőséges szegénység - a szélsőséges mindenképpen - folytonosan megsérti az ENSZ alapokmányában lefektetett legalapvetőbb értékeket - mutatott rá maga az ENSZ főtitkára, Butrosz Butrosz-Gáli személyesen.

A világ össztermékének nyolcvan százalékát az ipari országokban állítják elő, a maradékot pedig a többiben, ahol a Föld lakosságának a nyolcvan százaléka lakik. Az aktuális előrejelzések azt mutatják, hogy ez a bizonyos világössztermék 2030-ig megduplázódik, ami pénzben úgy 56 milliárd dollárnyit jelent, mindegy, ez úgyis felfoghatatlan. A leginkább elmaradottak országcsoportjára ebből már csak 0,3 százalék jut.

Rossz növekedés

A gazdasági növekedés önmagában messze nem minden, és az ENSZ jelentése fel is sorolja, hányféle módon növekedhet rosszul egy gazdaság. Rossz a növekedés, ha nem párosul munkahelyteremtéssel, és erre fejlett országokban is van példa: Spanyolországban mondjuk, ahol a nyolcvanas években folyamatos és többé-kevésbé egyenletes növekedés mellett a foglalkoztatási szint egyre lejjebb süllyedt, 1993-ban már 23 százalékos volt a munkanélküliség.

Az egyenlőtlenséget fokozó növekedés olyan szélsőséges helyzeteket eredményezhet, mint Brazíliában, ahol a lakosság leggazdagabb húsz százalékára harminckétszer akkora jövedelem jut, mint a húsz legszegényebb százalékra. Ehhez képest Magyarország kifejezetten jól áll a 3,2-szeres mutatójával (Oroszország: 11,4; USA: 8,9; Németország: 5,8).

Rossz az is, ha növekedés van, demokrácia viszont nincs. Ebben a kategóriában Délkelet-Ázsia tünteti ki magát elsősorban. Az ENSZ-jelentés ebben az összefüggésben éles elméjűen rámutat, hogy bizony, ritka az éhínség ott, ahol működik a politikai ellenzék, virágzik a sajtószabadság. Van aztán olyan, hogy a gazdaság csak növekszik, növekszik, miközben a kulturális identitás meg csak kopik, megy veszendőbe, és rossz ez is. Végül az is rossz, ha felzabálják a holnap zálogát, nem hagynak semmit a következő generációknak, tönkreteszik a környezetet, kiirtják a trópusi őserdőt; sivatagosodás, az utódok pedig megsínylik.

Jelentések, bőven

De nem az ilyen együgyűségek az érdekesek az efféle jelentésekben, hanem akkor már inkább a számok. Jelentésekből pedig van bőven, és a statisztikusok egyre összetettebb számításokkal igyekeznek megközelíteni az "életminőség" kérdését, egyre furfangosabban állítják össze a szegénységi világlistát. A jövedelmi szint mellé odaillesztik a várható élettartamot, az iskolázottsági mutatókat, az infrastruktúra színvonalát, és ritkán okoznak meglepetést. Az eddig idézett jelentés erősorrendjében Kanada a legfejlettebb ország, a második az Egyesült Államok, aztán Japán, Hollandia, Norvégia.

A világszakadékot is mérik mindenhogy, de a számszerű reménytelenség sokoldalúságán túl talán az a legfenyegetőbb, ahogy az egyenlőtlenség újfajta gyökereket ereszt a fejlett országokban. A munkanélküliség mértéke folyamatosan kúszik fölfelé, kialakul a rosszul fizetett képzetlenek alsó kasztja. És a szakadék növekszik.

- kyt -

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.