- s -

Szexről beszélni a legkönynyebb - vethetjük oda könnyedén; ez elhamarkodott beszéd lesz akkor is, ha maradunk a közmondásos alapesetnél: alig felserdült fiúk a kocsmában, épp az első italélményeket gyűjtögetve. Dehogy könynyű, ha más nem, alkoholos síkosító biztosan kell hozzá.

Ha a monszunlagzi bemutatása kapcsán a múlt héten decens spétet emlegettünk, akkor most filmmúzeum van: a jó nevű színházi rendező moziműve 1994-es keltezésű, lám, mégis győztük kivárni, ami persze nem jelent semmit, hiszen idősb Dumas Sándor regényének adaptációja tavalyelőtt is éppen annyit modott volna, mint jövőre.

Richard Gere-t utoljára az ´sz New Yorkban című filmben láttam (közlés ez is: vagy másban, de azt elfelejtettem). A lombhullató nagyváros közterein a neves művész egy étterem-tulajdonos szakácsot alakított, az ízek afféle Rodolfóját, aki miközben franciás ételnevekkel zsonglőrködött, elcsavarta az összes női fő- és mellékszereplő fejét is. Csak most - a Chicago fényében - gondolkodom mégis azon, hogy vajon tényleg ennyire bomlanak utána a csajok, és tényleg olyan jól főz-e.

Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.

A film rendezője vagy magyarországi forgalmazója (bár azt is gond nélkül elhiszem, hogy a készítők adták ezt a példásan hülye alcímet, a valóban mérsékelten informatív K-PAX mögé). Mert az itt a kérdés, hogy Kevin, mint a neve (Spacey) sugallja, egy konkrét ufó-e, mert akkor akár Földi László is játszhatná a szerepét, az legalább félrevezető lenne, gondolom, ez hivatali ártalom nála, de hátha mégse. Vagy nem marslakó, csak elmebeteg, és akkor belső bolygója van neki.

Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.