Videó: Az elnök némbere (A manipulátor)

  • - s -
  • 2001. szeptember 27.

Zene

Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.
Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.

Immár arról is a faktumok mezején kell csevegjünk, hogy az elnökös film mára műfajjá lett, olyan, mint a western, része a hollywoodi mitológiának. A cowboy, a pap, a kurtizán mellett a magányos hős: az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Először képzeljük magunkat kicsit vissza az időben. Mint a doboz szög, úgy borultunk volna ki, ha Brezsnyev főtitkár köré szerveződnek az események egy szovjet moziban, semmi különös, csak megküzdött volna néhány gépeltérítő jenkivel. Vagy egy fikciós szovjet vezetőt próbál meg kirabolni a lokális Clint Eastwood, de hagyjuk. A mostani dolgozat szerint Clinton után Jeff Bridges Amerika elnöke, hirtelenül meghal az alelnök, és kell egy másik.

Legyen az nő, olyan még úgyse volt! E döntésből számos súlyos probléma és egy voltaképpen nézhető film fakad, mert gázos a csaj. Az a fennakadás vele, hogy kollégiumi évei alatt egyszer, de csakis egyszer, bár akkor egyszerre két irányba is elkötelezte magát. Vagy, ha tetszik, egyszerre kétfelől is lekötelezetté vált. Nem tudom megkerülni: elölről és hátulról, de ez így nem pontos egészen, ám a film fényképpel is szolgál az esetről.

Az nem baj, hogy sokáig republikánus volt, aztán demokrata lett, semmi nem baj, csak a kétfrontos harc, mert az idegen az amerikai családmodelltől. Rögtön akad egy megfelelő pozícióban lévő lobbista, Gary Oldman, akinek kedvéért érdemes megnézni ezt a filmet, és összehívni egy vizsgálóbizottságot.

Hogy is volt az, amikor, szóval tetszik tudni, izé.

Nem, a magánélet az akkor is szent, ha cenk, kuss, kinek mi köze hozzá. Az alelnökjelölt nem lép vissza, makacsul kitart, s vele az elnök is, aki amikor már minden kötél elszakad, s az alkotók kifogytak az ötletekből (kétségtelenül fordulatos a sztori), egy nagy ívű kongresszusi beszédben helyre rakja a dolgokat.

Múlt kedd óta a legártatlanabb amerikai filmeket sem olyan jó nézni. Csak ha erre a két újságoldalra gondolok, mindenhol csak az látszik. Spielberg az özönvíztől rommá lett New Yorkot mutogatja, Burton évszázados roncsai mai napilapok képeit idézik, itt meg jön az elnök, és legény a gáton, még ha csak Monica Lewinsky inkább vicces emlékezete és nem Afganisztán fölött triumfál is éppen. Aktuális pikantéria, mi más, majd hozzászokunk.

- s -

The Contender, színes, szinkronizált, amerikai, 2000, 90 perc; rendezte: Rod Lurie; fényképezte: Garry Hart; szereplők: Jeff Bridges, Gary Oldman, Christian Slater, Sam Elliott, Joan Allen; az InterCom videója

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.