Videó: Az elnök némbere (A manipulátor)

  • - s -
  • 2001. szeptember 27.

Zene

Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.
Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.

Immár arról is a faktumok mezején kell csevegjünk, hogy az elnökös film mára műfajjá lett, olyan, mint a western, része a hollywoodi mitológiának. A cowboy, a pap, a kurtizán mellett a magányos hős: az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Először képzeljük magunkat kicsit vissza az időben. Mint a doboz szög, úgy borultunk volna ki, ha Brezsnyev főtitkár köré szerveződnek az események egy szovjet moziban, semmi különös, csak megküzdött volna néhány gépeltérítő jenkivel. Vagy egy fikciós szovjet vezetőt próbál meg kirabolni a lokális Clint Eastwood, de hagyjuk. A mostani dolgozat szerint Clinton után Jeff Bridges Amerika elnöke, hirtelenül meghal az alelnök, és kell egy másik.

Legyen az nő, olyan még úgyse volt! E döntésből számos súlyos probléma és egy voltaképpen nézhető film fakad, mert gázos a csaj. Az a fennakadás vele, hogy kollégiumi évei alatt egyszer, de csakis egyszer, bár akkor egyszerre két irányba is elkötelezte magát. Vagy, ha tetszik, egyszerre kétfelől is lekötelezetté vált. Nem tudom megkerülni: elölről és hátulról, de ez így nem pontos egészen, ám a film fényképpel is szolgál az esetről.

Az nem baj, hogy sokáig republikánus volt, aztán demokrata lett, semmi nem baj, csak a kétfrontos harc, mert az idegen az amerikai családmodelltől. Rögtön akad egy megfelelő pozícióban lévő lobbista, Gary Oldman, akinek kedvéért érdemes megnézni ezt a filmet, és összehívni egy vizsgálóbizottságot.

Hogy is volt az, amikor, szóval tetszik tudni, izé.

Nem, a magánélet az akkor is szent, ha cenk, kuss, kinek mi köze hozzá. Az alelnökjelölt nem lép vissza, makacsul kitart, s vele az elnök is, aki amikor már minden kötél elszakad, s az alkotók kifogytak az ötletekből (kétségtelenül fordulatos a sztori), egy nagy ívű kongresszusi beszédben helyre rakja a dolgokat.

Múlt kedd óta a legártatlanabb amerikai filmeket sem olyan jó nézni. Csak ha erre a két újságoldalra gondolok, mindenhol csak az látszik. Spielberg az özönvíztől rommá lett New Yorkot mutogatja, Burton évszázados roncsai mai napilapok képeit idézik, itt meg jön az elnök, és legény a gáton, még ha csak Monica Lewinsky inkább vicces emlékezete és nem Afganisztán fölött triumfál is éppen. Aktuális pikantéria, mi más, majd hozzászokunk.

- s -

The Contender, színes, szinkronizált, amerikai, 2000, 90 perc; rendezte: Rod Lurie; fényképezte: Garry Hart; szereplők: Jeff Bridges, Gary Oldman, Christian Slater, Sam Elliott, Joan Allen; az InterCom videója

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.