Videó: Az elnök némbere (A manipulátor)

  • - s -
  • 2001. szeptember 27.

Zene

Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.
Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.

Immár arról is a faktumok mezején kell csevegjünk, hogy az elnökös film mára műfajjá lett, olyan, mint a western, része a hollywoodi mitológiának. A cowboy, a pap, a kurtizán mellett a magányos hős: az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Először képzeljük magunkat kicsit vissza az időben. Mint a doboz szög, úgy borultunk volna ki, ha Brezsnyev főtitkár köré szerveződnek az események egy szovjet moziban, semmi különös, csak megküzdött volna néhány gépeltérítő jenkivel. Vagy egy fikciós szovjet vezetőt próbál meg kirabolni a lokális Clint Eastwood, de hagyjuk. A mostani dolgozat szerint Clinton után Jeff Bridges Amerika elnöke, hirtelenül meghal az alelnök, és kell egy másik.

Legyen az nő, olyan még úgyse volt! E döntésből számos súlyos probléma és egy voltaképpen nézhető film fakad, mert gázos a csaj. Az a fennakadás vele, hogy kollégiumi évei alatt egyszer, de csakis egyszer, bár akkor egyszerre két irányba is elkötelezte magát. Vagy, ha tetszik, egyszerre kétfelől is lekötelezetté vált. Nem tudom megkerülni: elölről és hátulról, de ez így nem pontos egészen, ám a film fényképpel is szolgál az esetről.

Az nem baj, hogy sokáig republikánus volt, aztán demokrata lett, semmi nem baj, csak a kétfrontos harc, mert az idegen az amerikai családmodelltől. Rögtön akad egy megfelelő pozícióban lévő lobbista, Gary Oldman, akinek kedvéért érdemes megnézni ezt a filmet, és összehívni egy vizsgálóbizottságot.

Hogy is volt az, amikor, szóval tetszik tudni, izé.

Nem, a magánélet az akkor is szent, ha cenk, kuss, kinek mi köze hozzá. Az alelnökjelölt nem lép vissza, makacsul kitart, s vele az elnök is, aki amikor már minden kötél elszakad, s az alkotók kifogytak az ötletekből (kétségtelenül fordulatos a sztori), egy nagy ívű kongresszusi beszédben helyre rakja a dolgokat.

Múlt kedd óta a legártatlanabb amerikai filmeket sem olyan jó nézni. Csak ha erre a két újságoldalra gondolok, mindenhol csak az látszik. Spielberg az özönvíztől rommá lett New Yorkot mutogatja, Burton évszázados roncsai mai napilapok képeit idézik, itt meg jön az elnök, és legény a gáton, még ha csak Monica Lewinsky inkább vicces emlékezete és nem Afganisztán fölött triumfál is éppen. Aktuális pikantéria, mi más, majd hozzászokunk.

- s -

The Contender, színes, szinkronizált, amerikai, 2000, 90 perc; rendezte: Rod Lurie; fényképezte: Garry Hart; szereplők: Jeff Bridges, Gary Oldman, Christian Slater, Sam Elliott, Joan Allen; az InterCom videója

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.