Videó: Az elnök némbere (A manipulátor)

  • - s -
  • 2001. szeptember 27.

Zene

Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.
Nem akarjuk mindenáron a szerkesztettség látszatát kelteni, de látták már a címlapunkat? Tény, ami tény, itt tárgyalt filmművünk videopremierje megjelenésünk napjára esik.

Immár arról is a faktumok mezején kell csevegjünk, hogy az elnökös film mára műfajjá lett, olyan, mint a western, része a hollywoodi mitológiának. A cowboy, a pap, a kurtizán mellett a magányos hős: az Amerikai Egyesült Államok elnöke.

Először képzeljük magunkat kicsit vissza az időben. Mint a doboz szög, úgy borultunk volna ki, ha Brezsnyev főtitkár köré szerveződnek az események egy szovjet moziban, semmi különös, csak megküzdött volna néhány gépeltérítő jenkivel. Vagy egy fikciós szovjet vezetőt próbál meg kirabolni a lokális Clint Eastwood, de hagyjuk. A mostani dolgozat szerint Clinton után Jeff Bridges Amerika elnöke, hirtelenül meghal az alelnök, és kell egy másik.

Legyen az nő, olyan még úgyse volt! E döntésből számos súlyos probléma és egy voltaképpen nézhető film fakad, mert gázos a csaj. Az a fennakadás vele, hogy kollégiumi évei alatt egyszer, de csakis egyszer, bár akkor egyszerre két irányba is elkötelezte magát. Vagy, ha tetszik, egyszerre kétfelől is lekötelezetté vált. Nem tudom megkerülni: elölről és hátulról, de ez így nem pontos egészen, ám a film fényképpel is szolgál az esetről.

Az nem baj, hogy sokáig republikánus volt, aztán demokrata lett, semmi nem baj, csak a kétfrontos harc, mert az idegen az amerikai családmodelltől. Rögtön akad egy megfelelő pozícióban lévő lobbista, Gary Oldman, akinek kedvéért érdemes megnézni ezt a filmet, és összehívni egy vizsgálóbizottságot.

Hogy is volt az, amikor, szóval tetszik tudni, izé.

Nem, a magánélet az akkor is szent, ha cenk, kuss, kinek mi köze hozzá. Az alelnökjelölt nem lép vissza, makacsul kitart, s vele az elnök is, aki amikor már minden kötél elszakad, s az alkotók kifogytak az ötletekből (kétségtelenül fordulatos a sztori), egy nagy ívű kongresszusi beszédben helyre rakja a dolgokat.

Múlt kedd óta a legártatlanabb amerikai filmeket sem olyan jó nézni. Csak ha erre a két újságoldalra gondolok, mindenhol csak az látszik. Spielberg az özönvíztől rommá lett New Yorkot mutogatja, Burton évszázados roncsai mai napilapok képeit idézik, itt meg jön az elnök, és legény a gáton, még ha csak Monica Lewinsky inkább vicces emlékezete és nem Afganisztán fölött triumfál is éppen. Aktuális pikantéria, mi más, majd hozzászokunk.

- s -

The Contender, színes, szinkronizált, amerikai, 2000, 90 perc; rendezte: Rod Lurie; fényképezte: Garry Hart; szereplők: Jeff Bridges, Gary Oldman, Christian Slater, Sam Elliott, Joan Allen; az InterCom videója

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.