Film: Élet a fotószalag mellett (Rossz társaság)

  • - s -
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.
Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.

Tehát, ha a gonoszokat tisztviselők üldözik, az derék, de unalmas. Ha mondjuk a rendvédelmi ügyintézők egy kívülálló segedelmére szorulnak, az már döfi (vagy üti, vagy ledarálja, vagy egyszerűen szétlövi a buráját). Legyenek a bűn hivatásos üldözői fehérek, a Pilátus a krédóban meg legyen fekete, mert így könnyebb megkülönböztetni őket, és ha a fekete Júdás egyszer már bevált, jó lesz a subickos Pilátus is, hisz egyik se az a kimondott pozitív hős (utóbbi esetében értelmezés kérdése ez). Ráadásul a feketén belül is léteznek ám árnyalatok egy olyan szubtilis ecset alatt, mint a Bruckheimeré (Jerry, falrengető kasszasikerek producere, főbb művei: Con Air - Fegyencjárat, A szikla, Armageddon, amitől a bibliai allúzió jött). Ismerünk feketét, aki kemény, mint a főtt tojás, Wesley Snipes például, és olyan feketét, akin sokat lehet nevetni, Eddie Murphy. A kettejük kombinációja Will Smith. Az ő egy kategóriával alacsonyabb költségvetési hátteret feltételező kiadása Chris Rock, aki most jutott nekünk. De ne higgye azt senki se, hogy manapság a terroristákat mindenféle árnyalás nélkül lehet ábrázolni. Azok is csupa színes egyéniség. Az orosz előszeretettel lop atombombát, hisz tudjuk a történelemből jól, hogy a nagy Szovjetunió dicstelen, ám váratlan fölbomlása óta már sokkal kevésbé vigyáznak a nukleáris ingóságaikra, mint fénykorukban. A jugoszláv terrorista nem lop, ebből fakadóan nem is hazudik (nincs kinek, halottak veszik körbe, ő lőtte le őket), becsületesnek mégsem mondható, hisz orvul támad és rosszul értelmezi a hazafiságot, tehát amerikai filmeket se néz. Az afgán terrorista a legjobb, nem tud angolul, szemben az eddig említettekkel, így nem az a kimondott dramaturgiai pillér, hát korán is hal. Más nációhoz tartozó terroristát momentán nem tartanak raktáron, amiből nyilvánvaló: már Kadhafi sem a régi.

Megvoltak a jók, megvannak a rosszak, a világ kerek, a mozi pompás. Csak egy rosszalló megjegyzést hadd tehessek, különben fájdalmaim lesznek!

Uraim, valamit mégiscsak kellett volna kezdeni a csajokkal! Így teljesen motiválatlan az utolsó kockák esküvője és a következő (már sajnos filmidőn túli) nász ígérete. Film, nő nélkül?

- s -

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Tendencia

Minden tanítások legveszélyesebbike az, hogy nekünk van igazunk és senki másnak. A második legveszélyesebb tanítás az, hogy minden tanítás egyenértékű, ezért el kell tűrni azok jelenlétét.

Bekerített testek

A nyolcvanas éveiben járó, olasz származású, New Yorkban élő feminista aktivista és társadalomtudós műveiből eddig csak néhány részlet jelent meg magyarul, azok is csupán internetes felületeken. Most azonban hét fejezetben, könnyebben befogadható, ismeretterjesztő formában végre megismerhetjük 2004-es fő műve, a Caliban and the Witch legfontosabb felvetéseit.

„Nem volt semmi másuk”

Temették már el élve, töltött napokat egy jégtömbbe zárva, és megdöntötte például a lélegzet-visszatartás világrekordját is. Az extrém illuzionista-túlélési-állóképességi mutatványairól ismert amerikai David Blaine legújabb műsorában körbejárja a világot, hogy felfedezze a különböző kultúrákban rejlő varázslatokat, és a valódi mesterektől tanulja el a trükköket. 

Játék és muzsika

Ugyanaz a nóta. A Budapesti Fesztiválzenekarnak telefonon üzenték meg, hogy 700 millió forinttal kevesebb állami támogatást kapnak az együttes által megigényelt összegnél.

A klónok háborúja

Március 24-én startolt a Tisza Párt Nemzet Hangja elnevezésű alternatív népszavazása, és azóta egyetlen nap sem telt el úgy, hogy ne érte volna atrocitás az aktivistákat.

Hatás és ellenhatás

  • Krekó Péter
  • Hunyadi Bulcsú

Az európai szélsőjobb úgy vágyott Donald Trumpra, mint a megváltóra. Megérkezik, majd együtt elintézik „Brüsszelt” meg minden liberális devianciát! Ám az új elnök egyes intézkedései, például az Európával szemben tervezett védővámok, éppen az ő szavazó­táborukat sújtanák. Egyáltalán: bízhat-e egy igazi európai a szuverenista Amerikában?

„Egy normális országban”

Borús, esős időben több száz fő, neonácik és civilek állnak a Somogy megyei Fonó község központjában. Nemzeti és Mi Hazánk-os zászlók lobognak a szélben. Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője és Toroczkai László, a szélsőjobboldali párt elnöke is beszédet mond. A résztvevők a lehangoló idő ellenére azért gyűltek össze szombat délután, mert pár hete szörnyű esemény történt a faluban. Március 14-én egy 31 éves ámokfutó fahusánggal rontott rá helyi lakosokra: egy középkorú és egy idős nő belehalt a támadásba, egy idős férfi súlyos sérüléseket szenvedett.