Film: Élet a fotószalag mellett (Rossz társaság)

  • - s -
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.
Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.

Tehát, ha a gonoszokat tisztviselők üldözik, az derék, de unalmas. Ha mondjuk a rendvédelmi ügyintézők egy kívülálló segedelmére szorulnak, az már döfi (vagy üti, vagy ledarálja, vagy egyszerűen szétlövi a buráját). Legyenek a bűn hivatásos üldözői fehérek, a Pilátus a krédóban meg legyen fekete, mert így könnyebb megkülönböztetni őket, és ha a fekete Júdás egyszer már bevált, jó lesz a subickos Pilátus is, hisz egyik se az a kimondott pozitív hős (utóbbi esetében értelmezés kérdése ez). Ráadásul a feketén belül is léteznek ám árnyalatok egy olyan szubtilis ecset alatt, mint a Bruckheimeré (Jerry, falrengető kasszasikerek producere, főbb művei: Con Air - Fegyencjárat, A szikla, Armageddon, amitől a bibliai allúzió jött). Ismerünk feketét, aki kemény, mint a főtt tojás, Wesley Snipes például, és olyan feketét, akin sokat lehet nevetni, Eddie Murphy. A kettejük kombinációja Will Smith. Az ő egy kategóriával alacsonyabb költségvetési hátteret feltételező kiadása Chris Rock, aki most jutott nekünk. De ne higgye azt senki se, hogy manapság a terroristákat mindenféle árnyalás nélkül lehet ábrázolni. Azok is csupa színes egyéniség. Az orosz előszeretettel lop atombombát, hisz tudjuk a történelemből jól, hogy a nagy Szovjetunió dicstelen, ám váratlan fölbomlása óta már sokkal kevésbé vigyáznak a nukleáris ingóságaikra, mint fénykorukban. A jugoszláv terrorista nem lop, ebből fakadóan nem is hazudik (nincs kinek, halottak veszik körbe, ő lőtte le őket), becsületesnek mégsem mondható, hisz orvul támad és rosszul értelmezi a hazafiságot, tehát amerikai filmeket se néz. Az afgán terrorista a legjobb, nem tud angolul, szemben az eddig említettekkel, így nem az a kimondott dramaturgiai pillér, hát korán is hal. Más nációhoz tartozó terroristát momentán nem tartanak raktáron, amiből nyilvánvaló: már Kadhafi sem a régi.

Megvoltak a jók, megvannak a rosszak, a világ kerek, a mozi pompás. Csak egy rosszalló megjegyzést hadd tehessek, különben fájdalmaim lesznek!

Uraim, valamit mégiscsak kellett volna kezdeni a csajokkal! Így teljesen motiválatlan az utolsó kockák esküvője és a következő (már sajnos filmidőn túli) nász ígérete. Film, nő nélkül?

- s -

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Szálldogálni finoman

Úgy hírlik, a magyar könyvpiacon újabban az a mű életképes, amelyik előhúz egy másik nyuszit egy másik kalapból. A szórakoztatás birodalmában trónfosztott lett a könyv, az audiovizuális tartalom átvette a világuralmat. Ma tehát a szerző a márka, műve pedig a reklámajándék: bögre, póló, matrica a kisbuszon. 

Ja, ezt láttam már moziban

Dargay Attila ikonikus alkotója volt a világszínvonalú magyar animációs filmnek. A Vukot az is ismeri, aki nem olvasta Fekete István regényét, de tévésorozatain (Pom Pom meséi, A nagy ho-ho-horgász stb.) generációk nőttek fel, halála után díjat neveztek el róla. Dédelgetett terve volt Vörösmarty klasszikusának megfilmesítése. 

Desperados Waiting for the Train

  • - turcsányi -

Az a film, amelyikben nem szerepel vonat, nos, bakfitty. S még az a film is csak határeset lehet, amelyikben szerepel vonat, de nem rabolják, térítik vagy tüntetik el. Vannak a pótfilmek, amelyekben a vonatot buszra, tengerjáróra, repülőgépre, autóra/motorra, egészen fapados esetben pedig kerékpárra cserélik (mindegyikre tudnánk több példát is hozni). 

Lentiből a világot

Nézőként már hozzászoktunk az előadások előtt kivetített reklámokhoz, így a helyünket keresve nem is biztos, hogy azonnal feltűnik: itt a reklám már maga az előadás. Kicsit ismerős az a magabiztosan mosolygó kiskosztümös nő ott a képen, dr. Benczés Ágnes Judit PhD, MBA, coach, csak olyan művien tökéletesre retusálták, kétszer is meg kell nézni, hogy az ember felismerje benne Ónodi Esztert.

Crescendo úr

A Semiramis-nyitánnyal kezdődött koncert, és a babiloni királynőről szóló opera szimfonikus bombákkal megtűzdelt bevezetője rögtön megalapozta az este hangulatát. Szépen adta egymásnak a dallamokat a klarinét, a fuvola, a pikoló, a jellegzetes kürttéma is könnyed fesztelenségét domborította Rossini zenéjének, akit a maga korában Signore Crescendónak gúnyoltak nagy ívű zenekari hegymászásai okán. A Danubia Zenekarra a zárlatban is ilyen crescendo várt.

A miniszter titkos vágya

Jövőre lesz tíz éve, hogy Lázár János a kormányinfón közölte, megépül a balatoni körvasút abból az 1100 milliárd forintból, amit a kormány vasútfejlesztésekre szán. A projektnek 2023-ban kellett volna befejeződnie, és egy ideig a gyanús jelek mellett is úgy tűnt, hogy minden a tervek szerint alakul: 2021. június 18-án átadták az észak-balatoni vasútvonal Szabadbattyán és Balatonfüred közötti 55 kilométeres, villamosított szakaszát.

Ahol mindenki nyer

Orbán Viktor magyar miniszterelnök hétfőn baráti látogatáson tartózkodott a szomszédos Szlovákiában, ahol tárgyalásokat folytatott Robert Fico miniszterelnökkel és Peter Pellegrini államfővel. Hogy miről tárgyaltak, arról sok okosságot nem lehetett megtudni, az államfő hivatala nem adott ki közleményt, posztoltak egy kényszeredett fotót és lapoztak; a miniszterelnök, Orbán „régi barátja” ennél egy fokkal udvariasabbnak bizonyult, amikor valamiféle memorandumot írt alá vendégével; annak nagyjából annyi volt a veleje, hogy Fico és Orbán matadorok, és reményeik szerint még sokáig azok is maradnak (Robert Fico szíves közlése).

„Inkább magamat választom”

A Budaörsi Latinovits Színház fiatal színésze a versenysport helyett végül a színház mellett döntött, és ebben nagy szerepe volt Takács Vera televíziós szerkesztőnek, rendezőnek is. Bár jelentős színházi és ismert filmes szerepek is kötődnek hozzá, azért felmerülnek számára a színház mellett más opciók is.