Film: Élet a fotószalag mellett (Rossz társaság)

  • - s -
  • 2002. szeptember 5.

Zene

Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.
Sajnos már számos kritikai szándékú fikció indult neki onnan, hogy maga elé képzelte egy hollywoodi film fogantatásának szituációját. Pedig most is ez lenne a megfelelő csapásirány. Leírni plasztikusan a szivarfüstöt, ami kékes színű és producerben végződik, életes párbeszélyt rekonstruálni nagyjából arról, hogy mikor ugrik a majom a vízbe (tapasztalataim szerint: a legritkább esetben). Attól hálás ez a módszer, hogy olyan marha nagyot aligha tévedhetni vele. A (hollywoodi) filmek többsége nyilvánvalóan receptre készül, s e tényt a befogadónak igenis számításba kell venni. Először, amikor moziba indul. Másodszor, amikor fanyalog: mert a válasz egyszerű, mér´, mit vártál. Hát dehogyis fanyalgunk: a Rossz társaság marha jó film, de tényleg. Vannak benne rossz terroristák meg jó amerikaiak, árnyaltan ábrázolva. Mit értünk árnyalt ábrázolás alatt: sok fehéret és kevés, ám kontúros feketét. Mindezt legkönnyebben és legszembeötlőbben a szereplők bőrszínének megfelelő keverésével érhetjük el.

Tehát, ha a gonoszokat tisztviselők üldözik, az derék, de unalmas. Ha mondjuk a rendvédelmi ügyintézők egy kívülálló segedelmére szorulnak, az már döfi (vagy üti, vagy ledarálja, vagy egyszerűen szétlövi a buráját). Legyenek a bűn hivatásos üldözői fehérek, a Pilátus a krédóban meg legyen fekete, mert így könnyebb megkülönböztetni őket, és ha a fekete Júdás egyszer már bevált, jó lesz a subickos Pilátus is, hisz egyik se az a kimondott pozitív hős (utóbbi esetében értelmezés kérdése ez). Ráadásul a feketén belül is léteznek ám árnyalatok egy olyan szubtilis ecset alatt, mint a Bruckheimeré (Jerry, falrengető kasszasikerek producere, főbb művei: Con Air - Fegyencjárat, A szikla, Armageddon, amitől a bibliai allúzió jött). Ismerünk feketét, aki kemény, mint a főtt tojás, Wesley Snipes például, és olyan feketét, akin sokat lehet nevetni, Eddie Murphy. A kettejük kombinációja Will Smith. Az ő egy kategóriával alacsonyabb költségvetési hátteret feltételező kiadása Chris Rock, aki most jutott nekünk. De ne higgye azt senki se, hogy manapság a terroristákat mindenféle árnyalás nélkül lehet ábrázolni. Azok is csupa színes egyéniség. Az orosz előszeretettel lop atombombát, hisz tudjuk a történelemből jól, hogy a nagy Szovjetunió dicstelen, ám váratlan fölbomlása óta már sokkal kevésbé vigyáznak a nukleáris ingóságaikra, mint fénykorukban. A jugoszláv terrorista nem lop, ebből fakadóan nem is hazudik (nincs kinek, halottak veszik körbe, ő lőtte le őket), becsületesnek mégsem mondható, hisz orvul támad és rosszul értelmezi a hazafiságot, tehát amerikai filmeket se néz. Az afgán terrorista a legjobb, nem tud angolul, szemben az eddig említettekkel, így nem az a kimondott dramaturgiai pillér, hát korán is hal. Más nációhoz tartozó terroristát momentán nem tartanak raktáron, amiből nyilvánvaló: már Kadhafi sem a régi.

Megvoltak a jók, megvannak a rosszak, a világ kerek, a mozi pompás. Csak egy rosszalló megjegyzést hadd tehessek, különben fájdalmaim lesznek!

Uraim, valamit mégiscsak kellett volna kezdeni a csajokkal! Így teljesen motiválatlan az utolsó kockák esküvője és a következő (már sajnos filmidőn túli) nász ígérete. Film, nő nélkül?

- s -

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

Állami támogatás, pályázatírás, filozófia – Kicsoda a halloweeni tökfaragást megtiltó zebegényi polgármester?

Ferenczy Ernő még alpolgármesterként tevékenyen részt vett abban, hogy az előző polgármester illetményét ideiglenesen felfüggesszék. Közben saját vállalkozása tetemes állami támogatásokban részesült. Zebegény fura urát úgy ismerik, mint aki alapvetően nem rosszindulatú, de ha elveszíti a türelmét, akkor stílust vált. 

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.