Film: Kriptába´ csörögnek a halottak (Chicago)

  • - s -
  • 2003. március 20.

Zene

Richard Gere-t utoljára az ´sz New Yorkban című filmben láttam (közlés ez is: vagy másban, de azt elfelejtettem). A lombhullató nagyváros közterein a neves művész egy étterem-tulajdonos szakácsot alakított, az ízek afféle Rodolfóját, aki miközben franciás ételnevekkel zsonglőrködött, elcsavarta az összes női fő- és mellékszereplő fejét is. Csak most - a Chicago fényében - gondolkodom mégis azon, hogy vajon tényleg ennyire bomlanak utána a csajok, és tényleg olyan jól főz-e.
Richard Gere-t utoljára az ´sz New Yorkban című filmben láttam (közlés ez is: vagy másban, de azt elfelejtettem). A lombhullató nagyváros közterein a neves művész egy étterem-tulajdonos szakácsot alakított, az ízek afféle Rodolfóját, aki miközben franciás ételnevekkel zsonglőrködött, elcsavarta az összes női fő- és mellékszereplő fejét is. Csak most - a Chicago fényében - gondolkodom mégis azon, hogy vajon tényleg ennyire bomlanak utána a csajok, és tényleg olyan jól főz-e.

1. Biztos bomlanak, Koós János múltkor azt állította a tévében, hogy utána is bomlottak, végre megkérdezhetné valaki a notredámi peronőrt is e tárgyban, mondjuk két hét valóságshow után.

2. Szerintem nem: bár mindnyájan láttunk már disznótoron buddhistát.

Nem, nem felejtkeztem meg a Chicagóról, de úgy vélem, nincs az a briliáns vágási technika a világon, ami Fred Astairt bírna csinálni a mondott amorózóból. Mert vágva aztán valóban van ez a mozi. Olyan sokat, hogy az, ha akarjuk (vagy így szeretjük), jónak is mondható. Ezzel együtt képileg egységesnek tűnik végig: Cotton Clubba oltott Dick Tracy, vagy fordítva. Ugyanakkor legalábbis fölmerül a kétely, mi a fenének egy ilyen nagyszabású (nagy műgonddal összerakott) filmben igazi táncosokat is szerepeltetni, hiszen a női börtön foglyai ellejtik a maguk kis történetét, s rögtön kiderül: a tánc az valami ugyancsak hallatlanul érdekes dolog, de távolról sem olyan, mint amit a jelzett férfin túl Renée Zellweger és Catherine Zeta-Jones a vágóasztalon produkál. Voltaképpen éneklésükről is hasonlóan nyilatkozhatnánk, de még egyszer minek.

Ugyanakkor az aktuális háromszáztizenhét Oscar-jelölés nyilvánvalóan az alkotókat igazolja - persze a felszínen. Azért inkább mégis engem: hisz nem azt állítom, hogy a botlábú szteppfenomént kéne a két mucuval (bár Catherine Zeta legalább nagyon szép) lapátra rakni, dehogy, nyilván rájuk jön a jegyvásárló.

Röpüljenek az igazi táncosok, mert helyettük táncol a gép, a technika. Különben is, mire jók a csajok a karból... hacsak arra nem, hogy moziba járjanak, jegyeket vegyenek.

Ilyenformán jövőbe mutató darab ez a Chicago, ám abban mégsem vagyok egészen biztos, hogy a XXI. század elején, ha valaki azt hozza szóba, hogy annak a rohadt sajtónak mekkora a hatalma és milyen igazság- és gusztustalan ez így, azt valakinek is emberszámba kéne venni. De ezzel sincs baj: e film szándékai tisztességesek ugyan, de roppant komolytalanok. Na hallod, örülhetünk - egy ideje fordítva szokás, vizsgált dolgozat tehát minden szempontból idejétmúlt.

- s -

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.