Film: Kriptába´ csörögnek a halottak (Chicago)

  • - s -
  • 2003. március 20.

Zene

Richard Gere-t utoljára az ´sz New Yorkban című filmben láttam (közlés ez is: vagy másban, de azt elfelejtettem). A lombhullató nagyváros közterein a neves művész egy étterem-tulajdonos szakácsot alakított, az ízek afféle Rodolfóját, aki miközben franciás ételnevekkel zsonglőrködött, elcsavarta az összes női fő- és mellékszereplő fejét is. Csak most - a Chicago fényében - gondolkodom mégis azon, hogy vajon tényleg ennyire bomlanak utána a csajok, és tényleg olyan jól főz-e.
Richard Gere-t utoljára az ´sz New Yorkban című filmben láttam (közlés ez is: vagy másban, de azt elfelejtettem). A lombhullató nagyváros közterein a neves művész egy étterem-tulajdonos szakácsot alakított, az ízek afféle Rodolfóját, aki miközben franciás ételnevekkel zsonglőrködött, elcsavarta az összes női fő- és mellékszereplő fejét is. Csak most - a Chicago fényében - gondolkodom mégis azon, hogy vajon tényleg ennyire bomlanak utána a csajok, és tényleg olyan jól főz-e.

1. Biztos bomlanak, Koós János múltkor azt állította a tévében, hogy utána is bomlottak, végre megkérdezhetné valaki a notredámi peronőrt is e tárgyban, mondjuk két hét valóságshow után.

2. Szerintem nem: bár mindnyájan láttunk már disznótoron buddhistát.

Nem, nem felejtkeztem meg a Chicagóról, de úgy vélem, nincs az a briliáns vágási technika a világon, ami Fred Astairt bírna csinálni a mondott amorózóból. Mert vágva aztán valóban van ez a mozi. Olyan sokat, hogy az, ha akarjuk (vagy így szeretjük), jónak is mondható. Ezzel együtt képileg egységesnek tűnik végig: Cotton Clubba oltott Dick Tracy, vagy fordítva. Ugyanakkor legalábbis fölmerül a kétely, mi a fenének egy ilyen nagyszabású (nagy műgonddal összerakott) filmben igazi táncosokat is szerepeltetni, hiszen a női börtön foglyai ellejtik a maguk kis történetét, s rögtön kiderül: a tánc az valami ugyancsak hallatlanul érdekes dolog, de távolról sem olyan, mint amit a jelzett férfin túl Renée Zellweger és Catherine Zeta-Jones a vágóasztalon produkál. Voltaképpen éneklésükről is hasonlóan nyilatkozhatnánk, de még egyszer minek.

Ugyanakkor az aktuális háromszáztizenhét Oscar-jelölés nyilvánvalóan az alkotókat igazolja - persze a felszínen. Azért inkább mégis engem: hisz nem azt állítom, hogy a botlábú szteppfenomént kéne a két mucuval (bár Catherine Zeta legalább nagyon szép) lapátra rakni, dehogy, nyilván rájuk jön a jegyvásárló.

Röpüljenek az igazi táncosok, mert helyettük táncol a gép, a technika. Különben is, mire jók a csajok a karból... hacsak arra nem, hogy moziba járjanak, jegyeket vegyenek.

Ilyenformán jövőbe mutató darab ez a Chicago, ám abban mégsem vagyok egészen biztos, hogy a XXI. század elején, ha valaki azt hozza szóba, hogy annak a rohadt sajtónak mekkora a hatalma és milyen igazság- és gusztustalan ez így, azt valakinek is emberszámba kéne venni. De ezzel sincs baj: e film szándékai tisztességesek ugyan, de roppant komolytalanok. Na hallod, örülhetünk - egy ideje fordítva szokás, vizsgált dolgozat tehát minden szempontból idejétmúlt.

- s -

Forgalmazza a UIP-Duna Film

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.