Film: Vért izzad a király (Patrice Chéreau: Margó királyné)

  • - s -
  • 2003. szeptember 11.

Zene

Ha a monszunlagzi bemutatása kapcsán a múlt héten decens spétet emlegettünk, akkor most filmmúzeum van: a jó nevű színházi rendező moziműve 1994-es keltezésű, lám, mégis győztük kivárni, ami persze nem jelent semmit, hiszen idősb Dumas Sándor regényének adaptációja tavalyelőtt is éppen annyit modott volna, mint jövőre.
Ha a monszunlagzi bemutatása kapcsán a múlt héten decens spétet emlegettünk, akkor most filmmúzeum van: a jó nevű színházi rendező moziműve 1994-es keltezésű, lám, mégis győztük kivárni, ami persze nem jelent semmit, hiszen idősb Dumas Sándor regényének adaptációja tavalyelőtt is éppen annyit modott volna, mint jövőre.

Apropó, filmmúzeum. Veselkedtek már e Szent Bertalan-éji leiratnak korábban is: 1954-ben a rémes Jeanne Moreau adta Margitot, bár a próbálkozás javára írhatjuk, hogy megfordult benne a poétikusan ifjú Louis de Funés is, talán ezzel kellett volna most jönni, és a tévében, valami "nagy nevettetők" sorozatban mutatna jól, a Horgász a pácban és a Heves jeges között.

Amit most látunk, ezzel szemben roppant komoly, hogy úgy mondjam, kardot nyelt darab, öldöklenek és párosodnak benne mindegyre csak, és senki el nem röhögi magát. A nagy Chéreau fogta a nagy Dumas-t, és maga elé képzelte a Macbethet a la Roman Polanski, hovatovább Bildungsroman Polanski. A dolog működni látszott, s alkotó elhitte, így kell ezt csinálni, menten értesítést küldött a nyilván Franciaországban is szerfelett divatos Goran Bregovicnak, hogy van itt az ő filmje, de Goran, gondoljál valami másra erősen, és úgy komponáljál, kérlek. Mindannyiónk pechére Goran valamiért a Carmina Buranára gondolt, de sebaj, az sem merészebb allúzió, mint a Macbeth (vagy annak a Luxx Videó által forgalmazott változata).

Szóval véresen komoly középkor van, leszámítva a szereplők dentálhigiénés állapotját, vérnőszik és gőzöl az udvar, vadkan a falkavadászaton, te tetted ezt, király, belül fáklyák, kívül leszáll lassan a köd. Szerintem ezt úgy tízévenként elég sokáig élvezettel lehet nézni, de két és fél óráig nem érdemes. Chéreau 159 (máshol 140, nem mértem) percéből negyvenet úgy ki lehetett volna húzni, mint a sicc. Akkor se szólt volna semmiről az egész, persze egy ilyen igényű mozinál ez nem is elvárás.

- s -

Forgalmazza az FF Film

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.