animáció - Szex teljes mellbedobással

  • - s -
  • 2009. április 23.

Zene

Szexről beszélni a legkönynyebb - vethetjük oda könnyedén; ez elhamarkodott beszéd lesz akkor is, ha maradunk a közmondásos alapesetnél: alig felserdült fiúk a kocsmában, épp az első italélményeket gyűjtögetve. Dehogy könynyű, ha más nem, alkoholos síkosító biztosan kell hozzá.
Szexről beszélni a legkönynyebb - vethetjük oda könnyedén; ez elhamarkodott beszéd lesz akkor is, ha maradunk a közmondásos alapesetnél: alig felserdült fiúk a kocsmában, épp az első italélményeket gyűjtögetve. Dehogy könynyű, ha más nem, alkoholos síkosító biztosan kell hozzá. Vagy gondoljunk csak (s ne intézzük el anynyival, hogy szintén korai) a szerelmi együttlétek klasszikus bénázására: "neked is jó volt?", annál még rágyújtani is jobb. Ám mindez nehézségi fokban messze eltörpül amellett, ha egy fiatal nőnek a nyilvánosság előtt kell szólnia, hogyan is áll éppen a szexszel. Az ilyesmi még akkor sem problémamentes, ha az illető nagy tudású értője a területnek, s csak tudományos mondandóját illusztrálná önpéldáival - ilyen esetről momentán nincs konkrét információnk, ám valami elég hasonlatos esik meg a Moszkvában tanult, New Yorkban élő lett Signe Baumane rajzfilmjében. Egy nagy pofájú és nagy tudású csaj, sajnálom, nincs rá jobb formula: osztja az észt (nem a lett miatt, tényleg) az első csókról, a feltámadó féltékenységről, s még néhány testrészről, amelyek közül - a legőszintébb sajnálatunkra - egyik sem az öreganyja térdekalácsa. Mindeközben kamaszkori vonal- és színtechnikával megrajzolt, ugyancsak lendületes hadarásban megmutatott ábrák támasztják alá mondandóját. Vagy inkább, dettó sajnálatunkra: illusztrálják. Ám amit lehet úgy illusztrálni, hogy a fallosz a kulcs és a vagina a zár, hát arról, ha kijelentjük, hogy nem találta fel a spanyolviaszkot, akkor még finomak vagyunk. Ennél valamivel még Gusztáv is többet tudott a szexről.

**

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.