Erő Zoltán

Július első napjaiban tartotta kongresszusát Koppenhágában az Építészek Nemzetközi Szövetsége (Union Internationale des Architectes, UIA). A rendezvény középpontjában nem stíluskérdések, nem városépítészeti minták álltak, nem a műemlékvédelem – sőt nem is csupán az építészet.

„Tizennégy budai egyesület fogott össze a Déli pályaudvar áthelyezése ellen” – idéz egy 1937-es cikket a Budapest folyóirat 1972-ben, megemlítve azt a korábbi hírt is, hogy: „Kitelepítik a Déli pályaudvart Kelenföldre, ahol nagy vasúti központot építenek.”

A kulturális örökségvédelem intézményrendszerének, benne a Kulturális Örökségvédelmi Hivatalnak a teljes átalakítása zajlik ezekben a hónapokban. A részletek nem ismertek, a mozgatórugók csak sejthetők, az eredmények és a hatások csak évek, évtizedek múlva lesznek értékelhetők.

Hajlamosak vagyunk rá, hogy - mint annyi más dologgal is - a műemlékvédelemmel, az épített örökség ügyével mindig csak a kisebb-nagyobb botrányok kapcsán kezdjünk foglalkozni: ha régi házat bontanak, ha utat építenek a parkba, ha magára hagyják és elpusztul valami. Néha érdemes botrányok nélkül is átgondolni, milyen lehetőségeink vannak arra, hogy a történeti épületeinket megőrizzük.