Egy nap Orbán Viktor nélkül, de Magyar Péterrel
Elszomorodik-e az ember, ha lekési a miniszterelnök beszédét? Ezek után helyre tudja-e hozni a dolgot Magyar Péter?
Elszomorodik-e az ember, ha lekési a miniszterelnök beszédét? Ezek után helyre tudja-e hozni a dolgot Magyar Péter?
Pár éve láttam a párizsi Atelier des Lumières-ben Vincent van Gogh műveinek vetítésre épülő verzióját, és az lenyűgözött: Thomas Vanz rendezésével és zenéjével egészen új fénytörésbe kerültek a hatalmas falakra vetített képek, láttukra úgy éreztem, hogy közelebb kerültem a posztimpresszionista ikon művészetéhez.
Orbán Viktor még emberek közé is kimerészkedett Brüsszelben, hogy egy ottani gazdatüntetésen bujtogathasson az EU ellen. Ez nem véletlen: a szélsőjobb mindenhol rátelepedett a traktorosok valóban létező problémáira. Orbánék itthon persze nem nézik jó szemmel a hasonló megmozdulásokat.
Orlando Figes könyve a hétköznapi emberek sorsáról szól, és egy olyan világról, ahol a beszéd veszélyes volt.
Miközben az elmúlt 14 év egyik leghangosabb belpolitikai botránya zajlik, a DK teljes érdektelenségbe fulladt tüntetést volt képes összetrombitálni vasárnap délután. Szomorú helyszíni pillanatként az ellenzék februári állapotáról.
Az egyik legérdekesebb, és biztosan soha meg nem válaszolható kérdés a zenében, hogy többnek kell-e lennie önmagánál.
Tartalomgyártók, influenszerek és különféle internetes celebritások vittek tízezreket az utcára péntek este. Tömeg már van, csak be kell csatornázni.
Néha nagyon élesben láthatjuk, mi történik, ha egy országban egyetlen megkérdőjelezhetetlen hatalom köré építik ki a teljes működést. Ez most egy ilyen időszak.