A Magyar Narancsnál lett belőle újságíró. Politikáról, egészségügyről, szociális szféráról és azokról ír, akiknek kevésbé hallható a hangja. Alkalomadtán könyv- és koncertkiritkát is olvashatnak tőle.
Néhány hónapja Budapesten és vidéken is elindultak olyan presszók, vendéglők, sőt fodrászatok, ahol létezik ingyenes szolgáltatás, és nem a tulajdonos jótékonykodik.
Ketten pályáznak az igazgatói székre egy békési kisváros általános iskolájában. Az eset akár szokványosnak is nevezhető, Gyomaendrődön mégis komoly indulatokat vált ki a politikai döntéstől való félelem.
Megszelídített hiénák, albínók, AIDS-ben elhunytak, meztelenül pózoló öreg testek, bírák és a nigériai filmipar különlegességei érkeztek a Ludwig Múzeumba. Meg persze még ezernyi más dolog, amit egy Fokvárosban született és azóta is ott élő fotós lát Afrikából.
Józsefvárosban, a Práter utca-Szigony utca találkozásánál álló panelblokkban 547 lakás van, nehéz úgy végigjárni az emeleteket, hogy ne találjunk szemetet. Kábítószer-használatból eredő hulladék is akad bőséggel: eldobált fecskendők, kanalak, melegítésre használatos segédeszközök. A lakók félnek, a közös képviselő tehetetlen, a rendőrség leterhelt.
Ma már nem számít különlegességnek Budapesten a biciklikölcsönzés. Pesten és Budán is találunk kölcsönzőket, melyek általában szaküzletként és javítóműhelyként is működnek. Átlagosan napi háromezerért juthatunk bringához, nyolc villamosjegy áráért.
Öt év után ismét megnyílt a Tárt Kapu Galéria, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egykori kiállítóhelye - az itt látható műveket terápiás foglalkozásokon készítették.