Gyógyító céllal

Tárt Kapu Galéria

Öt év után ismét megnyílt a Tárt Kapu Galéria, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) egykori kiállítóhelye - az itt látható műveket terápiás foglalkozásokon készítették.

A galéria első tárlata az OPNI-ból átmentett történeti anyagból és az elmúlt évek művészetterápiás foglalkozásai során legjobbnak ítélt alkotásokból állt össze. A művek kiválasztása korántsem volt egyszerű, s nemcsak a felhalmozódott anyag mennyisége miatt. "A válogatás során azt tartottuk szem előtt, hogy a kiállított darabok esztétikai értelemben is megfeleljenek a műalkotás fogalmának" - mondja Komáromi Erzsébet Katalin művészetterapeuta és textilművész, aki Tóth Eszter művészettörténész-szel, a galéria szakmai vezetőjével együtt "szerkesztette" az anyagot. "A művészetterápiában a gyógyuláson van a hangsúly, itt azonban nem terapeutaként kellett válogatnom, hanem művészként."

A március eleji megnyitóhoz hosszú út vezetett. Kilenc éve az OPNI-ban működő pszichiátriai múzeum azzal próbált a nagyközönség felé fordulni, hogy kortárs galériát létesített az intézet kerítésén kívül, az érdeklődőket ugyanis sok esetben visszariasztotta a "diliházi" műélvezet. A galéria elődje az intézet portája közelében kapott helyet, s 2004-ben, részben a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítványnak köszönhetően, részben amerikai támogatással rendezhette az első tárlatát. "A Tárt Kapu az első art brut galéria (lásd keretes írásunkat) volt Magyarországon, és kizárólag kortárs művészetterápiás anyagokra koncentrált. A helyszínválasztás jónak bizonyult, a névválasztás a nyitást is szimbolizálta a társadalom felé, a galéria tárlatai sokakat vonzottak" - emlékszik vissza Plesznivy Edit művészettörténész, az OPNI egykori múzeumának vezetője. A Tárt Kapu négy évig működött, de a Lipót bezárásával megszűnt - akkor úgy tűnt, véglegesen.

Kiállítás kilátással


Kiállítás kilátással

Fotó: Sióréti Gábor

 

A művészetterápia

régóta alkalmazott módszer a hazai pszichiátriai osztályokon. Az OPNI betegeit és dolgozóit különféle budapesti kórházakban helyezték el, a művészetterápiás foglalkozások a nehézségek ellenére is folytatódtak, de dr. Kassai-Farkas Ákos, a Nyírő Gyula Kórház osztályvezető főorvosa elmondta, hogy náluk az intézményi keretek között korábban is működött aktív és passzív művészetterápia. Az utóbbi olyan kiállításokat jelent, amiket a kórházban rendeznek. Ilyenkor a betegek "befogadók", a terápiás foglalkozásokon nyílik lehetőségük párbeszédre a látottakról. "Az aktív terápiának három fázisa van - teszi hozzá a főorvos. - Vannak művészetterápiás foglalkozások az osztályon belül, vannak csoportok, ahová azok a betegek járnak, akik az osztályon belüli terápiák során tehetségesnek bizonyultak, és van egy külső helyszínük is, az Angyalház." A kórházon kívüli épületet a "szabad alkotások központjaként" hirdetik, ahová olyan lelki betegséggel vagy mentális problémákkal küzdő fővárosiakat vagy Budapest környékén élőket várnak, akik festeni, rajzolni, zenélni, írni szeretnének.

A Merényi Gusztáv Kórház szintén az OPNI "örökösévé" vált, különös tekintettel az ún. központi foglalkoztatóra, amely az 1980-as évek elejéig elsősorban munkaterápiát alkalmazó részleg volt, később viszont a művészetterápia vált dominánssá. Angi Ibolya majd harminc évig dolgozott az Lipóton, jelenleg a Merényi foglalkoztatójának vezetője. Az OPNI-ban töltött évekről derűs nosztalgiával emlékezik, megfelelő felszereltséget, ideális körülményeket, lelkes betegeket és terapeutákat emleget. "2008 januárjában mi jöttünk el utolsóként a Lipótról. A maradék hét-nyolc beteget személykocsival hoztuk át ide, a Merényibe. Nagyon szomorúak voltunk. Nem az épület hiányzott, hanem az együtt dolgozó teamek, maga a légkör." A Merényi foglalkoztatójában negyven-nyolcvan beteggel tudnak foglalkozni, van köztük olyan is, aki otthonról jár be. Angi Ibolya szerint

igazi közösség

az övék, az egyéni alkotótevékenység mellett számos csoportfoglalkozást is rendeznek a tánctanulástól és a filmklubtól kezdve egészen az életmód-tanácsadásig. Az állandó műhelyek (kerámia, textil, szabadrajz) mellett vannak heti rendszerességgel tartott foglalkozások is, melyek meghatározott órarend szerint működnek. Ezek időszakosan változnak, a napi programba éppúgy beépül a készülődés (fellépésekre, kiállításokra), mint az ünnepi megemlékezések próbái. "Betegeink szabad idejükben is sokszor találkoznak, jó időben kirándulásokat szerveznek maguknak, jó néhány önszerveződő csoport is kialakult már. Ilyen például a rehabilitált betegek által vezetett angolnyelv-oktatás" - mondja büszkén Ibolya.

Hogy a foglalkoztatóban vagy más kórházak pszichiátriai osztályán a terápia működőképes legyen, rengeteg eszközre és alapanyagra van szükség. "A művészetterápia helyzete jelenleg botrányos. Eszközvásárlásra nincs pénz, hogy dolgozni lehessen, a saját készleteimet kell használni, a művészkollégáktól kölcsönkérni, és pályázni - ez így roppant nehéz. Ennek ellenére örömmel mondhatom, hogy a színvonalat illetően nem vagyunk elmaradva a Nyugattól. Egy ceruzával is lehet csodát tenni, bár jó lenne, ha sokkal több eszköz és anyag állna rendelkezésünkre" - mondta Komáromi Erzsébet Katalin.

A szakma mérföldkőnek tartja a Tárt Kapu Galéria újbóli megnyitását, noha az elmúlt években nem igazán reménykedtek a folytatásban, ám tavaly nyáron a ferencvárosi önkormányzat felkarolta az ügyet. Helyet biztosított, melynek átalakítása a Gyógyfoglalkoztatásért Alapítvány mellett több cég és magánszemély jóvoltából valósulhatott meg. Az első kiállításon kerámiákkal, rajzokkal és festményekkel találkozhatunk, ez azonban korántsem tükrözi a művészetterápia sokszínűségét. Sokkal fontosabb, amit Komáromi mond: "A művészetterápiás foglalkozásokat a diagnosztika és a terápia kettőssége jellemzi. Sokkal hatékonyabb ugyanis nonverbális eszközök segítségével feltárni egy beteg belső lelki struktúráját, majd a kifejezésen keresztül kapcsolatot kialakítani vele. A terápia abban segít, hogy egy sérült ember fel tudja dolgozni élményeit, traumáit, megtanulja a kommunikációt, a probléma- és stresszkezelést. És ha kedvet kap az alkotáshoz, szert tehet olyan készségekre, melyekkel az önkifejezés jó néhány fajtáját elsajátíthatja." Mindebből az következik, hogy a Tárt Kaput nem csak passzív kiállítótérnek képzelik.

Art brut


Az agresszív hatású műveket ugyanúgy ide sorolják, mint a pszichiátriai betegek művészetét. Egyes művészettörténészek a primitív népek, a rabok alkotásait is art brutként emlegetik, sőt bizonyos gyermekrajzokat is.

A mozgalom legjelentősebb alakja Jean Dubuffet (1901-1985) francia képzőművész volt, aki művészeti tevékenységének egyik fő céljaként határozta meg tanulmányozni, összegyűjteni és megőrizni a pszichiátriai betegek, a perifériára szorultak és naivok vizuális alkotásait. Elsőként 1949-ben Párizsban rendezett kiállítást a különböző pszichiátriai intézetekben összegyűjtött művekből. A kiállítás katalógusában jelent meg először az "art brut" kifejezés. Az irányzat Dubuffet-nek köszönhetően egyre inkább a figyelem középpontjába került mind a művészet, mind a pszichiátria területén.

(Forrás: artbrut.hu)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Bp. IX., Hőgyes Endre u. 2., nyitva: kedd-péntek: 13-18 óra között, illetve előzetes bejelentkezés alapján. Bővebb információ: tartkapugaleria.com

Neked ajánljuk

Riviéra–Erzsébetváros motortúra

  • Támogatott tartalom

Lengyel Gábor hosszú évtizedeken át dolgozott az orvosiműszer-kereskedelemben, és kizárólag olvasóként tekintett az irodalomra. A helyzet azután változott meg, hogy elhagyni kényszerült vállalkozását, s az ezzel járó traumát úgy dolgozta fel, hogy írni kezdett – terápiás céllal.

Lezárt műhely, levert lakat

Miközben nagyszabású kiállítással emlékeztek meg a Ludwig Múzeumban a magyar film születésének 120. évfordulójáról, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum – MűvészetMalomban ugyancsak a magyar film a főszereplő, konkrétan a rendszerváltás utáni idők talán legizgalmasabb hazai filmes műhelye, az Inforg Stúdió.

A balfácán napja

Nem vennénk rá mérget, hogy a Netflix gyártásában készült friss svéd történelmi krimisorozat készítői valóban Harold Ramis 1993-as klasszikusából, az Idétlen időkigből vették a dramaturgiai inspirációt, de A valószínűtlen gyilkost nézve könnyen érezhetjük úgy, hogy Stig Engström is belekeveredett egy Phil Connorséhoz hasonló időhurokba. 

Dzsúdló és a magány

  • Puskás Panni

Dzsúdló nem azonos Jude Law-val, hanem egy magyar zenész, akinek leghíresebb száma a Lej. Ilyen és ehhez hasonló titkokat tudhatunk meg e „Z generációs pandémia paradigmából”, de csak akkor, ha valaki olyan szerencsés, mint én, és egy Z generációs digitális bennszülöttel nézheti végig a darabot. A tizenhat éves húgom árulta el azt is, miért nevet a főleg fiatalokból álló közönség azon, hogy az egyik szereplő annyira depis, hogy a frufruját is majdnem levágta.

Politikai inszeminátor

Egy ország találgatja éppen, hogy mi a fenét is akar ez az egész jelenteni. Hogy Gattyán György, aki a LiveJasmin nevű site-ján keresztül élő webkamerás pornóval begyűjtött nagyjából 300 milliárd forintot, most minden előzmény nélkül miniszterelnök-jelöltként bukkant fel a honi média megfelelő bugyraiban. 

Apácától nyalókáig

Az elsősorban tematikus kiállításokat bemutató, programjaival a tradíciót és a történelmi eseményeket szokatlan fénytörésben vizsgáló 2B Galéria 19 alkotót felvonultató csoportos kiállítása most a kakast állítja a középpontba.

Itt mindenki figyel

A szerző specialitása, hogy olyan zárt világokról fest részletes képet, amely a legtöbb ember számára még szeleteiben sem megközelíthető: ilyen volt a magyar szervezett bűnözés 1970-es évektől zajló történetére koncentráló Maffiózók mackónadrágban, majd a kokain magyarországi szerepét az 1920-as évektől napjainkig végigkövető Magyar kóla is.

Nem szentírás

  • Balogh Magdolna

A szerző eddig kilenc történelmi tárgyú könyvet jelentetett meg, amelyek közül a legsikeresebb a 2017-ben Goncourt-díjjal kitüntetett, a nemzetközi kritika által is egekbe dicsért Napirend, amelyben Hitlernek a második világháborút előkészítő tárgyalássorozatát írja meg egy afféle fekete komédiában. 

A hetedik napon

A neves olasz részecskefizikus jókor volt jó helyen: ott lehetett a genfi részecskefizikai központ, a CERN Nagy Hadronütköztetőjének (LHC) Kompakt Müon Szolenoid (CMS) kísérleti programjában, ahol például a sötét anyagot alkotó egzotikus részecskék, extra dimenziók és a nevezetes Higgs-bozon után kutattak a fizikusok.

A nemlét sűrűsége

  • Radics Viktória

Fantasztikusan érdekes Lanczkor Gábor új könyve. Műfaját tekintve talán a „prózaversek” megjelölés áll legközelebb e több mint kétszáz szövegdarabhoz; én temetőjáró könyvnek nevezem a Sarjerdőt, poétikailag pedig a norvég Edvard Grieg Lyriske stykker (Lyric Pieces) című, tíz könyvbe sorolt, naplófolyamot képező zongoradarabjaihoz közelítem; ezek negyven év termését tartalmazzák szépen összekomponálva a 19. század második feléből. Ahogy a szóló zongorafutamok, úgy a Sarjerdő is egészében érvényes.

Emígy

Önéletrajzi ember – Szerb Antal találóan és evidens módon így jellemezte Goethét (egyszersmind Saint-Simon herceget és Proustot), s ez a megfogalmazás okvetlenül ráillik Granasztói Pálra (1908–1985) is.

Tárgyversek során

  • Domsa Zsófia

„Meg akarom neked mutatni a világot, a maga valóságában, ahogy itt van a szemünk előtt, folyamatosan. Csak így tudom én magam is felfedezni” – írja Knaus­gård a születendő lányának szóló levélben, amelyet a könyvben háromszor húsz rövid esszé követ.