Hüttl Tivadar

A korrupció elleni harcban az Elios esetében nincs más eszköz, mint az információszabadságra támaszkodó állampolgári ellenőrzés.

Több mint egy éven át porosodott a parlament egyik zugában az a törvényjavaslat, ami módosította, egyszersmind demokratikusabbá tette volna az állam- és szolgálati titok kezelésére vonatkozó, jelenleg is hatályos, észbontóan titokpárti és nyilvánosságellenes szabályozást. A kormány ezt a korrektnek nevezhető csomagot még 2008 szeptemberében terjesztette be, az érdemi parlamenti vita azonban megakadt. Az ellenzék Szilvásy György és Laborc Sándor személyét jelölte meg a tárgyalás akadályaként, ám okkal tűnhetett úgy, hogy a Fidesz inkább kivárja a választásokat, hátha kétharmados többséget szerezve kedvére alakíthatja a szabályozást.

2007-ben az Országgyűlés nagy bölcsességgel felismerte, hogy stabilizálódott a demokrácia, és idejétmúlt az a paternalizmus, miszerint az állam ingyen biztosítja a pártoknak a működéshez szükséges ingatlanokat. E felfedezést tett követte, a Ház a jogalkotás eszközéhez nyúlt.

Az idézet a bíró válasza volt a közelmúltban a TASZ ügyvédjének észrevételére, amikor egy régóta húzódó TASZ-per egyik tárgyalásán finoman jelezte, hogy a közérdekű adatok kiadása iránti pereket a törvény szerint soron kívül kell elbírálni, ezért aggályos, ha négy hónappal elnapolja a tárgyalást. A bíró vállat vont, legyintett, és a mondott rövid üzenetet küldte a jogalkotónak - no meg persze a nyilvánosságnak, mely közérdekű adatokkal kapcsolatos ügyekben, ha jogilag nem is, de logikailag és lényegileg mindenképpen perbeli félnek számít. Teszek magasról a soronkívüliségre, teszek a nyilvánosságra, s nagyot a jogalkotói szándékra is - üzenetében mindez benne volt, és ha túl sokat nem is akarunk szavaiba belemagyarázni, a tárgyalás maximális, négy hónapra kimért elnapolása tökéletesen jelzi, mit gondol a bíró arról, hogy az ilyen ügyeket lehetőség szerint gyorsan be kell fejezni.

Aligha vitatja bárki, hogy az államnak vannak olyan információi, amelyek titkossága végső soron a közösség érdekeit szolgálja, s ezeket a titkokat mindannyiunk érdekében kell megvédenie. A védelemnek technikai és jogi eszközei vannak, az utóbbiak végső formája a szigorú büntetőjogi szankcionálás. A hatóságok - az államtitokról szóló 1951-es törvény elfogadása óta - töretlen lelkesedéssel üldözik azokat a civileket, akik gondatlanságból államtitkot hoznak nyilvánosságra. Ezen változtatna a kormány múlt év szeptemberében a parlament elé terjesztett törvényjavaslata: elfogadása esetén civileket kizárólag szándékos államtitoksértés esetén terhelné büntetőjogi felelősség. Hüttl Tivadar

Az ugandai kormány a békéért cserébe büntetlenséget kínál az országot lassan két évtizede terrorizáló Úr Ellenállási Hadserege (LRA) vezetőinek, míg a Nemzetközi Büntetőbíróság a vádlottak padján szeretné látni a háborús bűnösöket. A dilemma súlyos.