Több mint egy éven át porosodott a parlament egyik zugában az a törvényjavaslat, ami módosította, egyszersmind demokratikusabbá tette volna az állam- és szolgálati titok kezelésére vonatkozó, jelenleg is hatályos, észbontóan titokpárti és nyilvánosságellenes szabályozást. A kormány ezt a korrektnek nevezhető csomagot még 2008 szeptemberében terjesztette be, az érdemi parlamenti vita azonban megakadt. Az ellenzék Szilvásy György és Laborc Sándor személyét jelölte meg a tárgyalás akadályaként, ám okkal tűnhetett úgy, hogy a Fidesz inkább kivárja a választásokat, hátha kétharmados többséget szerezve kedvére alakíthatja a szabályozást.
A minap azonban a Fidesz úgy döntött, hogy belemegy a törvényjavaslat részletes megvitatásába. Gyanúm szerint nem függetlenül attól, hogy a szocialista képviselők - a nemzetbiztonsági nagyágyú Tóth Károly vezetésével - olyan újabb módosítókkal kívánják átszabni az eredeti módosító csomagot, mintha most készülnének a hatalomba. Lássuk, mire ez a hirtelen egyetértés.
*
A példás szakmai egyeztetéssel megalkotott eredeti, 2008-as törvényjavaslat legizgalmasabb újítása az volt, hogy lehetőséget teremtett volna a titkosítás bírósági felülvizsgálására. Ma kizárólag az állam- vagy szolgálati titok megismerését lehet kérelmezni, de az így szerzett tudásunkat nem oszthatjuk meg másokkal büntetlenül - dacára annak, hogy az Alkotmány a közérdekű adatok megismerése mellett szabad terjesztésüket is biztosítja. A Társaság a Szabadságjogokért próbapereiben eredménytelenül igyekezett rábírni a bíróságot, hogy a minősítés formai vizsgálata (lényegében a "szigorúan titkos" feliratú pecsét megtekintése) mellett vizsgálja meg azt is, hogy az adat államtitokként kezelése valóban a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit szolgálja-e. Az eredeti kormányjavaslat ezzel szemben mindenki számára megnyitotta volna annak a lehetőségét, hogy egy sajátos eljárásban (az iratok felperesi oldaltól való elzárásával, tárgyalásról történő kizárásával, tehát a titkosításnak a bírósági eljárás alatti fenntartásával) kérje a bíróságtól a minősítés megszüntetését vagy megváltoztatását.
A szocialisták azonban most meggondolták magukat, és a minősítés érdemi, azaz tartalmi felülvizsgálatára vonatkozó újításokat elhagynák. E változtatás továbbra is fenntartja azt a megoldást, miszerint az állampolgárok kizárólag az adatvédelmi biztoson keresztül kezdeményezhetik a minősítés megváltoztatását. Ezzel a rendszerrel több baj van: egyrészt a biztos nem köteles a minősítőhöz fordulni állampolgári megkeresés esetén, másrészt a titokgazdát sem köti a biztosnak a minősítés megszüntetését vagy a minősítési szint megváltoztatását kezdeményező ajánlása. (A biztos és a titokgazda nézetkülönbsége esetében a bíróság dönt, de ilyenre még nem volt példa.) A módosító javaslat lényegre törő magyarázata szerint "a titokgazda által végzett felülvizsgálat megfelelően biztosítja az indokolatlan minősítés kiszűrését." Az állam titkaira kíváncsi polgár ne bizalmatlankodjék tehát az adat minősítőjével szemben, hiszen ő a szakember, ő képes egyedül hitelt érdemlő módon eldönteni, hogy az általa adott minősítés megfelel-e a szabályainak és társadalom érdekeinek. Kecske, káposzta.
Tóth Károlynak egy másik haladó szellemű módosítója törölné azokat a korlátozó rendelkezéseket, amelyek az indokolatlan titkosítást szűrnék ki. Eszerint a törvény nem fogja tiltani, hogy egy adatot csak azért titkosítsanak, hogy jogszabálysértést vagy a hatékonyság hiányát leplezzék vele, vagy éppen egyes emberek állítólagos jó hírét védjék. Így a jogkörét visszaélés-szerűen gyakorló személy által minősített adatok sem lesznek megismerhetőek. Természetesen lehetséges Tóth képviselő úr ötletét vegytiszta humanizmussal magyarázni: a szerencsétlen választópolgárok nap mint nap így is újabb korrupciós eseményekről, az állami cselekvés kudarcairól, a politikusokat diszkreditáló hírekről értesülnek, gonosz dolog lenne tovább dúlni nyugalmukat.
Az SZDSZ kivételével politikusaink nem változtatnának kellőképpen a titoksértés büntetőjogi szabályain sem. Ma börtön fenyegeti azt, aki állam- vagy szolgálati titkot jogosulatlanul megszerez és felhasznál, függetlenül attól, hogy a visszaélést civil személy - jellemzően egy újságíró - vagy pedig olyasvalaki követte el, aki jogosult volt a minősített adat felhasználására. A javaslat szintén büntetné mindkét csoportot, ami a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát sérti. Igaz, a törvényjavaslat differenciálna: enyhébb büntetést szabna ki a civilekre, és az ő esetükben a gondatlanságból elkövetett visszaélést nem büntetné. Ez előrelépés - ám kívánatos lenne, ha a szándékos titoksértés sem lenne büntethető, különösen abban az esetben, ha a minősített adat megismeréséhez fűződő közérdek erősebb az adat titkosságához fűződő érdeknél. Például azért, mert korrupció leplezését szolgálja a titkosítás.
A szocialista törvényhozók a büntetőjogi szabályok közé szándékoznak illeszteni egy megdöbbentő paragrafust, miszerint csak az adat minősítésére jogosult személy kezdeményezésére indulna büntetőeljárás, ha valaki minősített adatokkal jogtalanul visszaél. Ez a jogállamiság szempontjából komoly aggályokat vet fel: politikai játékszerré alacsonyítja a büntetőjogot, hiszen pártérdekeket is kiszolgálhatna a titokgazda, amikor úgy dönt, hogy a politikai ellenfelei számára kényelmetlen adatot világgá kürtölőt futni hagyja. Igaz, ma az ügyészség sem mindig helyes módon jár el államtitoksértés hivatalból való üldözésekor, mert jellemzően az információt közlő újságírót ülteti a vádlottak padjára a kiszivárogtató helyett, de ez a gyakorlat sem indokolja, hogy a közvádas bűncselekménynek számító államtitoksértést büntethetősége felől ne ex officio döntsön a vádhatóság. Végső soron az indokoltan titkosított adatok védelme az egész társadalom érdeke.
*
A most benyújtott változtatásokkal a választási vereség elé néző szocialisták a Fideszt hozzák kényelmes helyzetbe, hiszen nem a jövő tavasszal minden bizonnyal kormányra kerülő pártnak kell beterjesztenie a demokratikus deficitet eredményező módosító indítványokat, és májustól az új kormány gyakorlatilag kontroll nélkül láthat a mámorító titkosításhoz. Az igazi talány az, hogy miért érdekük a szocialistáknak engedni a frakció nemzetbiztonsági keményvonalasainak, hiszen ezzel a saját jövőbeli ellenzéki szerepüket nehezítik. Meg az állampolgárok, az újságírók életét, a társadalom önvédelmét, a demokratikus alapjogok érvényesülését. De az is lehet, hogy még maga Tóth Károly is meglepődne, ha megértené módosító javaslatainak lehetséges politikai következményeit. Talán érdemes lenne még egyszer elolvasnia őket.
A szerző a TASZ munkatársa.
