Nem fáj fejem - A titoktörvény módosításáról és a módosítás módosításáról

  • Hüttl Tivadar
  • 2009. december 10.

Publicisztika

Több mint egy éven át porosodott a parlament egyik zugában az a törvényjavaslat, ami módosította, egyszersmind demokratikusabbá tette volna az állam- és szolgálati titok kezelésére vonatkozó, jelenleg is hatályos, észbontóan titokpárti és nyilvánosságellenes szabályozást. A kormány ezt a korrektnek nevezhető csomagot még 2008 szeptemberében terjesztette be, az érdemi parlamenti vita azonban megakadt. Az ellenzék Szilvásy György és Laborc Sándor személyét jelölte meg a tárgyalás akadályaként, ám okkal tűnhetett úgy, hogy a Fidesz inkább kivárja a választásokat, hátha kétharmados többséget szerezve kedvére alakíthatja a szabályozást.

Több mint egy éven át porosodott a parlament egyik zugában az a törvényjavaslat, ami módosította, egyszersmind demokratikusabbá tette volna az állam- és szolgálati titok kezelésére vonatkozó, jelenleg is hatályos, észbontóan titokpárti és nyilvánosságellenes szabályozást. A kormány ezt a korrektnek nevezhető csomagot még 2008 szeptemberében terjesztette be, az érdemi parlamenti vita azonban megakadt. Az ellenzék Szilvásy György és Laborc Sándor személyét jelölte meg a tárgyalás akadályaként, ám okkal tűnhetett úgy, hogy a Fidesz inkább kivárja a választásokat, hátha kétharmados többséget szerezve kedvére alakíthatja a szabályozást.

A minap azonban a Fidesz úgy döntött, hogy belemegy a törvényjavaslat részletes megvitatásába. Gyanúm szerint nem függetlenül attól, hogy a szocialista képviselők - a nemzetbiztonsági nagyágyú Tóth Károly vezetésével - olyan újabb módosítókkal kívánják átszabni az eredeti módosító csomagot, mintha most készülnének a hatalomba. Lássuk, mire ez a hirtelen egyetértés.

*

A példás szakmai egyeztetéssel megalkotott eredeti, 2008-as törvényjavaslat legizgalmasabb újítása az volt, hogy lehetőséget teremtett volna a titkosítás bírósági felülvizsgálására. Ma kizárólag az állam- vagy szolgálati titok megismerését lehet kérelmezni, de az így szerzett tudásunkat nem oszthatjuk meg másokkal büntetlenül - dacára annak, hogy az Alkotmány a közérdekű adatok megismerése mellett szabad terjesztésüket is biztosítja. A Társaság a Szabadságjogokért próbapereiben eredménytelenül igyekezett rábírni a bíróságot, hogy a minősítés formai vizsgálata (lényegében a "szigorúan titkos" feliratú pecsét megtekintése) mellett vizsgálja meg azt is, hogy az adat államtitokként kezelése valóban a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit szolgálja-e. Az eredeti kormányjavaslat ezzel szemben mindenki számára megnyitotta volna annak a lehetőségét, hogy egy sajátos eljárásban (az iratok felperesi oldaltól való elzárásával, tárgyalásról történő kizárásával, tehát a titkosításnak a bírósági eljárás alatti fenntartásával) kérje a bíróságtól a minősítés megszüntetését vagy megváltoztatását.

A szocialisták azonban most meggondolták magukat, és a minősítés érdemi, azaz tartalmi felülvizsgálatára vonatkozó újításokat elhagynák. E változtatás továbbra is fenntartja azt a megoldást, miszerint az állampolgárok kizárólag az adatvédelmi biztoson keresztül kezdeményezhetik a minősítés megváltoztatását. Ezzel a rendszerrel több baj van: egyrészt a biztos nem köteles a minősítőhöz fordulni állampolgári megkeresés esetén, másrészt a titokgazdát sem köti a biztosnak a minősítés megszüntetését vagy a minősítési szint megváltoztatását kezdeményező ajánlása. (A biztos és a titokgazda nézetkülönbsége esetében a bíróság dönt, de ilyenre még nem volt példa.) A módosító javaslat lényegre törő magyarázata szerint "a titokgazda által végzett felülvizsgálat megfelelően biztosítja az indokolatlan minősítés kiszűrését." Az állam titkaira kíváncsi polgár ne bizalmatlankodjék tehát az adat minősítőjével szemben, hiszen ő a szakember, ő képes egyedül hitelt érdemlő módon eldönteni, hogy az általa adott minősítés megfelel-e a szabályainak és társadalom érdekeinek. Kecske, káposzta.

Tóth Károlynak egy másik haladó szellemű módosítója törölné azokat a korlátozó rendelkezéseket, amelyek az indokolatlan titkosítást szűrnék ki. Eszerint a törvény nem fogja tiltani, hogy egy adatot csak azért titkosítsanak, hogy jogszabálysértést vagy a hatékonyság hiányát leplezzék vele, vagy éppen egyes emberek állítólagos jó hírét védjék. Így a jogkörét visszaélés-szerűen gyakorló személy által minősített adatok sem lesznek megismerhetőek. Természetesen lehetséges Tóth képviselő úr ötletét vegytiszta humanizmussal magyarázni: a szerencsétlen választópolgárok nap mint nap így is újabb korrupciós eseményekről, az állami cselekvés kudarcairól, a politikusokat diszkreditáló hírekről értesülnek, gonosz dolog lenne tovább dúlni nyugalmukat.

Az SZDSZ kivételével politikusaink nem változtatnának kellőképpen a titoksértés büntetőjogi szabályain sem. Ma börtön fenyegeti azt, aki állam- vagy szolgálati titkot jogosulatlanul megszerez és felhasznál, függetlenül attól, hogy a visszaélést civil személy - jellemzően egy újságíró - vagy pedig olyasvalaki követte el, aki jogosult volt a minősített adat felhasználására. A javaslat szintén büntetné mindkét csoportot, ami a véleménynyilvánítás és a sajtó szabadságát sérti. Igaz, a törvényjavaslat differenciálna: enyhébb büntetést szabna ki a civilekre, és az ő esetükben a gondatlanságból elkövetett visszaélést nem büntetné. Ez előrelépés - ám kívánatos lenne, ha a szándékos titoksértés sem lenne büntethető, különösen abban az esetben, ha a minősített adat megismeréséhez fűződő közérdek erősebb az adat titkosságához fűződő érdeknél. Például azért, mert korrupció leplezését szolgálja a titkosítás.

A szocialista törvényhozók a büntetőjogi szabályok közé szándékoznak illeszteni egy megdöbbentő paragrafust, miszerint csak az adat minősítésére jogosult személy kezdeményezésére indulna büntetőeljárás, ha valaki minősített adatokkal jogtalanul visszaél. Ez a jogállamiság szempontjából komoly aggályokat vet fel: politikai játékszerré alacsonyítja a büntetőjogot, hiszen pártérdekeket is kiszolgálhatna a titokgazda, amikor úgy dönt, hogy a politikai ellenfelei számára kényelmetlen adatot világgá kürtölőt futni hagyja. Igaz, ma az ügyészség sem mindig helyes módon jár el államtitoksértés hivatalból való üldözésekor, mert jellemzően az információt közlő újságírót ülteti a vádlottak padjára a kiszivárogtató helyett, de ez a gyakorlat sem indokolja, hogy a közvádas bűncselekménynek számító államtitoksértést büntethetősége felől ne ex officio döntsön a vádhatóság. Végső soron az indokoltan titkosított adatok védelme az egész társadalom érdeke.

*

A most benyújtott változtatásokkal a választási vereség elé néző szocialisták a Fideszt hozzák kényelmes helyzetbe, hiszen nem a jövő tavasszal minden bizonnyal kormányra kerülő pártnak kell beterjesztenie a demokratikus deficitet eredményező módosító indítványokat, és májustól az új kormány gyakorlatilag kontroll nélkül láthat a mámorító titkosításhoz. Az igazi talány az, hogy miért érdekük a szocialistáknak engedni a frakció nemzetbiztonsági keményvonalasainak, hiszen ezzel a saját jövőbeli ellenzéki szerepüket nehezítik. Meg az állampolgárok, az újságírók életét, a társadalom önvédelmét, a demokratikus alapjogok érvényesülését. De az is lehet, hogy még maga Tóth Károly is meglepődne, ha megértené módosító javaslatainak lehetséges politikai következményeit. Talán érdemes lenne még egyszer elolvasnia őket.

A szerző a TASZ munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.