Az Elios Innovatív Zrt. nevére azért még fel-felkapjuk a fejünket, hiszen ebben a kivitelező cégben, amely több településen is közpénzből épített csapnivaló minőségű közvilágítást, korábban nem akárki rendelkezett tulajdonrésszel. Tovább növeli az izgalmat, ha tudjuk, hogy a magyar nyomozó hatóságok helyett – amelyek a hatalom legfelsőbb szintjéhez köthető személyekkel szemben felmerülő vizsgálatok iránt amúgy is szerény lelkesedést mutatnak – maga az EU folytatott hivatalos vizsgálatot.
Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – saját honlapján hirdetett – küldetése, hogy kivizsgálja az uniós forrásokat érintő csalásokat és korrupciót, és erősítse a polgárok bizalmát az uniós intézményekben. Ám az OLAF fogatlan oroszlán, mert az általa feltárt csalások elkövetőinek felelősségre vonása a tagállami hatóságokon múlik. A nyilvánosság mégis érzékeny pontja e hivatalnak: felszínes éves jelentésein kívül a tevékenységével kapcsolatos összes információt elzárja az érdeklődő uniós polgárok elől. A titkolózáshoz maga az Európai Unió Bírósága (EUB) ad számára fogódzót. A bíróság ugyanis az OLAF működése tekintetében ún. általános megtagadási vélelmet dolgozott ki: e szerint a hivatal nem köteles kiadni a működésével összefüggő dokumentumokat, mert a nyilvánosság sértené az OLAF vizsgálati céljainak a védelmét.
Ám ha kellően agilis a polgár, akkor ezt a vélelmet megdöntheti. Ehhez igazolnia kell, hogy a nyilvánosság mellett szóló érvek erősebb közérdeket igazolnak, mint azok, amelyek az OLAF illetéktelen befolyástól mentes és hatékony működésére hivatkoznak.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
