Hüttl Tivadar–Pásztor Emese

Nem családi ügy

Az Európai Unió Törvényszéke és az Elios-jelentés megismerhetősége

  • Hüttl Tivadar
  • Pásztor Emese
  • 2021. szeptember 15.

Publicisztika

Az európai uniós források korrupt felhasználásáról szóló hírek ma már ritkán keltenek elsöprő közérdeklődést: az elmúlt 11 év eltompította a felháborodásért felelős idegpályákat.

Az Elios Innovatív Zrt. nevére azért még fel-felkapjuk a fejünket, hiszen ebben a kivitelező cégben, amely több településen is közpénzből épített csapnivaló minőségű közvilágítást, korábban nem akárki rendelkezett tulajdonrésszel. Tovább növeli az izgalmat, ha tudjuk, hogy a magyar nyomozó hatóságok helyett – amelyek a hatalom legfelsőbb szintjéhez köthető személyekkel szemben felmerülő vizsgálatok iránt amúgy is szerény lelkesedést mutatnak – maga az EU folytatott hivatalos vizsgálatot.

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) – saját honlapján hirdetett – küldetése, hogy kivizsgálja az uniós forrásokat érintő csalásokat és korrupciót, és erősítse a polgárok bizalmát az uniós intézményekben. Ám az OLAF fogatlan oroszlán, mert az általa feltárt csalások elkövetőinek felelősségre vonása a tagállami hatóságokon múlik. A nyilvánosság mégis érzékeny pontja e hivatalnak: felszínes éves jelentésein kívül a tevékenységével kapcsolatos összes információt elzárja az érdeklődő uniós polgárok elől. A titkolózáshoz maga az Európai Unió Bírósága (EUB) ad számára fogódzót. A bíróság ugyanis az OLAF működése tekintetében ún. általános megtagadási vélelmet dolgozott ki: e szerint a hivatal nem köteles kiadni a működésével összefüggő dokumentumokat, mert a nyilvánosság sértené az OLAF vizsgálati céljainak a védelmét.

Ám ha kellően agilis a polgár, akkor ezt a vélelmet megdöntheti. Ehhez igazolnia kell, hogy a nyilvánosság mellett szóló érvek erősebb közérdeket igazolnak, mint azok, amelyek az OLAF illetéktelen befolyástól mentes és hatékony működésére hivatkoznak.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.