Ifj. Szabó Zoltán

Befejeződött az 54. Velencei Filmfesztivál. Voltak vetítések - bár hol a nézők, hol a fotósok, hol az egykori partizánok fenyegetőztek blokáddal. Voltak díjak - a japán Hana-Bi (Tűzijáték, rendező Takeshi Kitano) a legjobb film, Robin Tunney (Niagara, Niagara) a legjobb női alakítás és Wesley Snipes (One Night Stand) a legjobb férfialakítás Arany Oroszlánját kapta. És voltak jó filmek is - csak sajnos többnyire nem a versenyprogramban, hanem a speciális vetítéseken.

"Nincs olyan alkotó", aki rosszat akarna csinálni, aki ne bízna abban, hogy érdeklődést kelt." Ezekkel a szavakkal köszöntötte a 28. Magyar Filmszemlét szervező, dirigáló szemletanács elnöke, Andor Tamás a rendezvény katalógusában az olvasókat. Hogy a filmek jók-e? A színvonal vitatható, de az alkotások többsége legalább azt eléri, hogy vitára ingerel.

Vili a varázslat, piri a parádé, csilicsalamádé hipp és hopp! Emlékszik még valaki Csilicsala bácsi varázslataira? Nem csak könyvben, hanem filmen is sikert arattak. Ez már a múlt. Csilicsala bácsi vagy valaki más a hazai mozikból kivarázsolta a gyerekeknek és ifjaknak szánt magyar alkotásokat.

Rossz lóra tettek a hazaiak az 53. Velencei Filmfesztiválon. Három filmjük - Marco Ferreri Ezüstnitrát, Francesco Maselli A harmadik évezred krónikája, Carlo Mazzacurati Vesna gyorsan megy - közül az utolsót (a szónak számos jelentésében) vették fel a hivatalos versenyprogramba. Mazzacurati azzal büszkélkedhet, hogy három nagyjátékfilmje közül kettő megméretett Velencében. És könnyűnek találtatott, teszem hozzá. Bár a hazai nézők szeretete övezte a bemutatót, ez szerencsére nem hatotta meg a Roman Polanski vezette zsűrit.